Az ismert konzervatív politikus és közíró, a francia közbeszéd egyik meghatározó alakítója algériai berber családban és zsidó vallásban született. Ennek az életrajzi adatnak azért van jelentősége, mert Zemmour lépten-nyomon tudatosítja, hogy Európa jövője a zsidó-keresztény hit és kultúra   [>>>]

Az ismert konzervatív politikus és közíró, a francia közbeszéd egyik meghatározó alakítója algériai berber családban és zsidó vallásban született. Ennek az életrajzi adatnak azért van jelentősége, mert Zemmour lépten-nyomon tudatosítja, hogy Európa jövője a zsidó-keresztény hit és kultúra föltámadásától, megújulásától függ. Kis könyvét személyes vallomással kezdni, elbeszéli, hogyan került közel a katolicizmushoz, ebben épp úgy szerepe volt Blaise Pascal művei olvasásának, mint a római templomok szépségének vagy II. János Pál pápa gondolatainak. Mondandóját mindjárt az első fejezetben – Georges Bernanos nyomán – akként foglalja össze: a kereszténység hozta létre Európát, ha a kereszténység meghal, a földrész elpusztul (Európa halandó). Ezután történeti visszatekintés keretében elmélkedik a kereszténység tanításáról (Hit és törvény), a zsidó vallástól való elválaszthatatlanságáról, ezúttal Szent Pálra hivatkozva: „Mindenki, aki hisz Krisztusban, Ábrahám gyermeke. A következő részekben (Az egyén születése; Mindnyájan bűnösök) ember és hit viszonyát elemzi történeti és lélektani nézőpontból, megállapítva, hogy az individuum a kereszténység szülötte, ám az egyéniség idővel elhanyagolta a teológia elveit, mert az evilágot akarta meghódítani. Zemmour beszél a keleti és a nyugati kereszténység különbözőségéről, a kereszténységet a 20-21. században ért kihívásokról (migráció, iszlamizáció, woke-ideológia), majd a keresztény és a zsidó hit megújulásának szükségességét hangsúlyozza. Kijelenti, hogy a kereszténységnek meg kell őriznie Európát megteremtő értékeit, és azokat elismertetni minden európai lakossal; a zsidóságnak pedig föl kell adnia az üldözött kisebbség attitűdjét (Nagy szövetség a kereszténység megmentésére). Nézete szerint a kereszténységnek identitásként kell fölvállalnia magát, ahogyan az iszlám teszi, emellett hitnek és kultúrának kell lennie, mert az erős hit és identitástudat csodákra képes. A szerző láthatóan jól ismeri a franciaországi viszonyokon túl egész Európa társadalmi, politikai, ideológiai, kulturális viszonyait, ezek birtokában fejti ki a kontinens szellemi, hitbeli megújulását szorgalmazó nézeteit, amelyek együttese jelentős elméleti hozzájárulás korunk konzervatív reneszánszához. [<<<]