Csiby Károly erdélyi születésű író monográfiára emlékeztető terjedelmes esszéjének címe idézet, egy, a román belbiztonsági szervnek, a Securitaténak rendszeresen jelentő besúgó cinikus, de magát mentegető megjegyzése volt. Az író a maga sorsában tapasztalta meg, milyen élete van a megfigyelt   [>>>]

Csiby Károly erdélyi születésű író monográfiára emlékeztető terjedelmes esszéjének címe idézet, egy, a román belbiztonsági szervnek, a Securitaténak rendszeresen jelentő besúgó cinikus, de magát mentegető megjegyzése volt. Az író a maga sorsában tapasztalta meg, milyen élete van a megfigyelt személynek; mint utóbb megtudta, összesen huszonnyolcan jelentettek róla, és tekintélyes iratanyag gyűlt föl a titkosrendőrség irattárában. A történetnek az vetett véget, hogy 1982-ben rabosították, majd hontalan útlevéllel el kellett hagynia szülőföldjét. Könyvének megírásakor a saját élettörténetéből indult ki, ám az elkészült könyv történeti perspektívában tárgyalja a romániai titkosszolgálat működését. Hat fejezet sorában beszéli el mindazt, amit e kérdésről tudni érdemes. Az első fejezetben (A besúgó lelke) fölteszi a döntő kérdést: kiből lesz besúgó. Ismerteti a jelentő személyiség típusait – az aljastól a megzsaroltig --, valamint szól az illető lehetséges lelki viszonyulásairól a maga vétkeihez. A második fejezet a besúgás történetének összefoglalása; e részből megtudjuk, hogy a titkos információszerzés az államok létével egyidős. Mint írja, a megtévesztő dezinformálást már II. Ramszesz fáraó rendszere alkalmazta. A harmadik fejezetben (A megfigyelési gépezet elemei) ismerteti a titkos hálózatok működésének módszereit, sok-sok romániai adattal alátámasztva mondandóját. E fejezet külön érdekessége, hogy Csiby Károly elbeszéli, hogyan „élte túl a Securitate az 1989. évi romániai forradalmat, és hogyan szervezte meg 1990. tavaszán a marosvásárhelyi magyarellenes pogromot. A kötet legterjedelmesebb fejezetében (Élveboncolás – saját célszemélyi „karrierem) a saját történetét adja elő, attól kezdve, hogy 14 éves korában megpróbált Jugoszlávián át nyugatra szökni. Így 1969-ben kezdődik a maga történetének a krónikája, amely a Romániából való távozásáig tart. E részben sok-sok rá vonatkozó jelentés részletének idézésével szemlélteti a Securitate működését. Az ötödik fejezet (A pók és hálója) a Securitate szervezetének és működési rendjének áttekintése; míg az utolsó rész (A védekezés mechanizmusai) a besúgók önfelmentő magyarázatainak típusait mutatja be. Könyve azzal a gondolattal zárul, hogy a világ irányításában óriási szerepe van a láthatatlan erőknek, a háttérhatalmaknak, de ehhez már alig van szükség besúgókra, hiszen az emberek a digitális eszközeik használata révén minden korábbinál alaposabban megfigyelhetők. Csiby Károly áttekintő igényű, monografikus fölépítésű, vaskos esszéje a kelet-európai belbiztonsági szervekről szóló irodalom alapművei közé tartozik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]