A norvég komikus,televíziós személyiség és író humorral, iróniával átitatott könyve arról szól, hogy az emberek nagy része azt hiszi, a felnőttség magától értetődő dolog, miközben -- szerinte -- nem az. Kötete 33 fejezetében -- saját tapasztalatai és mások élményei alapján -- fiktív monológokat ad   [>>>]

A norvég komikus,televíziós személyiség és író humorral, iróniával átitatott könyve arról szól, hogy az emberek nagy része azt hiszi, a felnőttség magától értetődő dolog, miközben -- szerinte -- nem az. Kötete 33 fejezetében -- saját tapasztalatai és mások élményei alapján -- fiktív monológokat ad elő, amelyekben a felnőtt létforma sajátosságait veszi sorra. Arról az életkorról van szó, amit ő az „élet közepének nevez, vagyis amikor az ember már kilábal a fiatalkori káoszból, de még nem beletörődő, elnyűtt idős. A felnőtt azt hiszi, hogy tapasztalatai révén sokat tud, de Linn Skaber rengeteg példát sorol föl, milyen keveset tud -- még önmagáról is. Az első fejezetben (Férfit szülni) az anya-fia viszony szempontjait veti föl, például olyan kényes kérdésre fókuszálva, mint anyós, hogyan tekint majd a menyére. Szól az ember téves önértékeléséről (A tökéletes kilences), a generációs különbségekről (Egyszerűbb élet és nehezebb órák), a szokatlan viselkedés kiváltotta megütközésről (Ma négykézláb akarok járni). Linn Skaber lendületes mesélőkedvvel, könnyed stílusban előadott fejtegetései és szemléletes sztorijai több műfajba sorolhatók: egyszer lírai hangon elmélkedik (Neked, aki nem szereted az életet), máskor novellisztikus történetet kerekít (Férfi a férfinak). Van mondandója a nők arcbőrének ráncosodásáról, a túlzásba vitt fitness-edzésekről, a házastársi kapcsolatról, a szerelemről vagy éppen felejthetetlen illatokról. A szerző végül is élni tanít, arra, hogy legyünk nyitottak az élet apró szépségeire, természetes örömeire: a napfényes délutánokra, a föllocsolt aszfalt illatára, a találkozásokra, hogy vegyük észre a Teremtő adományait (Hiszek). Linn Skaber nem életvezetési tanácsokat ad, inkább szórakoztató példázatokat, arról, miért nehéz és miért szép fölnőttnek lenni. A Felnőttmonológok alcímet viselő kötetet a nemzetközi ismertségű Lisa Aisato olykor karikatúrákra emlékeztető, máskor szürreális benyomást tevő színes képei illusztrálják; a fejezeteket elválasztó oldalakon pedig a szövegből kiemelt axiómák olvashatók. Például: „A barátnőim édes szamócák egy kosárban. Én karfiol vagyok a forró vízben... Vagy: „Nem akarok olyanná válni, mint ő, aki mindig utoljára távozik a buliból. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]