Ady és Rilke költészete nem hatott egymásra, lírájuk meglehetősen eltérő. A debreceni irodalomtörténész doktori értekezésének nyomán született könyvében mégis kísérletet tesz arra, hogy Ady istenes lírája és Rilke korai vallásos költészete összehasonlításával felvázolja azt a szecessziós
[>>>]
Ady és Rilke költészete nem hatott egymásra, lírájuk meglehetősen eltérő. A debreceni irodalomtörténész doktori értekezésének nyomán született könyvében mégis kísérletet tesz arra, hogy Ady istenes lírája és Rilke korai vallásos költészete összehasonlításával felvázolja azt a szecessziós verspoétikát, amely a századfordulós Osztrák-Magyar Monarchia közös mentalitástörténeti közegében formálódott. A vallási és esztétikai tapasztalat elméleti hátterét vázoló bevezetés után a szerző a látásnak és a hallásnak a két szerző istenes verseiben megjelenő és a hagyományos használatot elutasító metaforáit elemzi. Két közös motívumot is kiemel: Káin és Ábel mítoszát, valamint Mária alakját, de szó esik a beszédhelyzet, az olvasás és az intertextualitás mint párbeszéd hármas dialogicitásáról és az istenes vers műfaji újraértékeléséről is. A kutatás további lehetséges irányaira kitekintő összegzéssel és bibliográfiával záródó mű az irodalomtörténészeken túl a századfordulós modern líra iránt érdeklődő művelt nagyközönséget is érdekelheti. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]