Az erdélyi magyar nyelvű honismereti irodalom jeles alakja volt Kőváry László, aki az 1840-es években kezdte el módszeresen bejárni az erdélyi tájat és feldolgozni az Erdéllyel foglalkozó irodalmat. Munkálkodása egyik korai gyümölcse ez a kis kötet, amely eredetileg 1853-ban jelent meg és Erdély   [>>>]

Az erdélyi magyar nyelvű honismereti irodalom jeles alakja volt Kőváry László, aki az 1840-es években kezdte el módszeresen bejárni az erdélyi tájat és feldolgozni az Erdéllyel foglalkozó irodalmat. Munkálkodása egyik korai gyümölcse ez a kis kötet, amely eredetileg 1853-ban jelent meg és Erdély földrajzi nevezetességeit, természeti szépségeit hivatott lajstromba szedni. A könyv a Kárpátok hegyeivel kezdődik, majd a szorosokat, barlangokat, ásványkincseket, ásványvizeket és fürdőket, a folyó- és állóvizeket, végül a fennsíkokat veszi sorra. A rövid - rendszerint egy-két oldalból álló - szócikkek nem szorítkoznak a tudományos leírásra, és nem törekszenek módszeres és teljes körű felmérésre. A nagyközönséghez szóló olvasmányos bemutatásokban a geológiai és földtörténeti fejtegetések mellett jól megférnek az adott helyhez kapcsolódó történelmi adatok, anekdoták, néprajzi leírások, sőt esetenként teljes népmondák, regék idézése. Kőváry műve ma már inkább csak művelődéstörténeti dokumentumként vehető számba, annak viszont igen szép és tanulságos példája az ezúttal - sajnos nem túl jó minőségű - reprint kiadásban megjelenő mű. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]