A fiatal filozófus szerző új kötete egy eredeti és gondolatébresztő koncepció szerint értelmezi és fogja egybe a huszadik századi magyar filozófiai történetét, annak főáramát az európai filozófia releváns és markáns, leginkább az "osztrák filozófiával" rokonítható teljesítményeként értékelve. A
[>>>]
A fiatal filozófus szerző új kötete egy eredeti és gondolatébresztő koncepció szerint értelmezi és fogja egybe a huszadik századi magyar filozófiai történetét, annak főáramát az európai filozófia releváns és markáns, leginkább az "osztrák filozófiával" rokonítható teljesítményeként értékelve. A korábban már önállóan megjelent tanulmányokat egybe gyúró mű alaptétele szerint a közös szál a szociologizáló hagyomány, a gondolatok és eszmék, valamint azok változásaimnak a társadalmi-történelmi adottságok felől való értelmezése. Ez a perspektíva hoz közös nevezőre, olyan egymástól távoli teljesítményeket és életműveket, mint Palágyi Menyhért antipszichologizmusa, Lukács György esztétikája (különösen drámafilozófiája) Hauser Arnold művészet- és Mannheim Károly tudásszociológiája, Lakatos Imre tudományfilozófiája, vagy éppen (a közelmúltbeli és a kortárs fejleményeket tárgyalva) a hatvanas évek antropologizáló marxizmusa és Nyíri Kristóf kommunikációtechnológia-központú életműve. Az önállóan is olvasható fejezetek e koncepció szerint értelmezik az egyes életművek központi műveit és a hagyomány egyes vonulatait. A szerteágazó, de világos és egységes elemzések maguk is egyfajta tudásszociológiai, ideológiakritikai szellemben foganva nemcsak felmutatják, hanem egyben szerves módon folytatják e hagyományt. A kiadványt irodalomjegyzék és az első megjelenési helyek listája zárja. Gondolatébresztő, vitára serkentő mű, amely a szakembereken túl a magyar eszmetörténet iránt érdeklődő olvasóközönségnek is ajánlható. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]
