A megsüketült, s az őrület határán táncoló zenei zseni, Beethoven IX. szimfóniájával 1824. május 7-én, az ősbemutatón az egész művelt zenei világot megdöbbentette (maga a koncert sem volt semmi, az alaposan próbára tette a félprofi zene- és énekkart). Nemcsak azzal, hogy a zeneszerző hogyan tudott,   [>>>]

A megsüketült, s az őrület határán táncoló zenei zseni, Beethoven IX. szimfóniájával 1824. május 7-én, az ősbemutatón az egész művelt zenei világot megdöbbentette (maga a koncert sem volt semmi, az alaposan próbára tette a félprofi zene- és énekkart). Nemcsak azzal, hogy a zeneszerző hogyan tudott, rendkívül rossz élethelyzetében egy olyan darabot alkotni, mely az öröm fontosságáról szól, s amely megmutatta az utat a sötétségből a fény, a káoszból a béke felé. Hanem azért is, mert zeneileg formabontó mű született, amikor a hagyományos szimfóniaforma végére egy záró kórus- és szólótételt illesztett: Schiller An die Freude című versének megzenésítéseként, a testvériség szellemisége melletti hittételt. Jelen kötet nem életrajz: a klasszikából a romantikába átívelő zeneszerzőről is olvashatunk persze, ám az inkább Beethoven koráról (leginkább a franciaországi forradalomról és restaurációról, valamint a görög szabadságharcról) és a döntő jelentőségű 1824-es év eseményeiről (így például XVIII. Lajos haláláról és az ultraroyalista X. Károly megkoronázásáról), a zenemű születésének körülményeiről, fogadtatásáról és hatásairól szól. A könyv így azt is vizsgálja, hogy az Örömóda mondanivalójával összhangban a zsarnokság ellen küzdő többi művész, Byrontól Puskinon, Delacroix-n és Stendhalon át Heinéig hogyan tudta magát kifejezni a művészet különböző ágaiban. A név- és tárgymutatóval záródó, számos korabeli forrást feldolgozó kötet minden zene- és kortörténet iránt érdeklődő olvasónak ajánlható. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]