"Van az újságírásnak egy felsőfoka, amely már-már csakugyan művészet: érzékelni a világot, az emberi összefüggéseket, életek tartalmát, s aztán mindezt kifejezni, egyetlen pillanat keretei közé rögzíteni az illanót, az érthetetlent, az életet" - írja Márai az Újságot írni című újságírói ars   [>>>]

"Van az újságírásnak egy felsőfoka, amely már-már csakugyan művészet: érzékelni a világot, az emberi összefüggéseket, életek tartalmát, s aztán mindezt kifejezni, egyetlen pillanat keretei közé rögzíteni az illanót, az érthetetlent, az életet" - írja Márai az Újságot írni című újságírói ars poeticájában, mely a most megjelent, 1937-1939 közt született publicisztikáinak élén áll. Az író a sorsfordító idők világpolitikai eseményeit és apró-cseprő történéseit kommentáló e miniatűr remekműveiben tűpontos diagnózist nyújt egy válságkorszakról. Amit az igazi angol demokrácia szelleméről és az üres demokráciapótlékokról, az emberek mindennapjait átható világtörténelmi feszültségről, a belső félelmekről vagy az örök fiatalságot majmoló öregekről és az igazi, méltóságteljes aggok hiányáról, a szakszerű háborús előkészületek árnyékában "fejlődő" civilizációs szolgáltatásokról és e fejlődés emberi üzenetének riasztó hiányáról Márai Sándor elmond, nem azért hátborzongató, mert szinte mindent előre megjósolt, ami néhány évvel később bekövetkezett, hanem azért, mert ma is megdöbbentően aktuális minden szava. Érdemes figyelni rá: "Hinni, ha jól körülnézünk, csakugyan nehéz. De mentől sötétebb a világ, annál szikrázóbb lánggal világít e sötétben az értelem gyufaszálnyi lángja. Ebben a gyufaszálnyi világosságban hiszek még, semmi másban." - Minden jó érzésű, művelt olvasónak érdemes ajánlani a megjelenési adatokkal ellátott, küllemében igényes kiadványt. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]