Mesekönyvek gyakori zárófordulatával él a könyvcímben a szerző, aki a családi veszteségek legszomorúbbikában, egy családtag elvesztésében kíván segítséget nyújtani. Singer Magdolna nemcsak újságíró, hanem hospice- és gyásztanácsadó, mentálhigiénés szakember, aki egyszerre tanítja és tanulja, hogyan
[>>>]
Mesekönyvek gyakori zárófordulatával él a könyvcímben a szerző, aki a családi veszteségek legszomorúbbikában, egy családtag elvesztésében kíván segítséget nyújtani. Singer Magdolna nemcsak újságíró, hanem hospice- és gyásztanácsadó, mentálhigiénés szakember, aki egyszerre tanítja és tanulja, hogyan lehet nagyobb tudatossággal és felelősséggel részt venni e szomorú folyamatban. Társadalmi életünkből kivesztek azok a rítusok, hagyományok, melyek természetes módon segítették át a régebbi korok embereit a gyász nehéz időszakán. A szerző ezt felismerve készítette el színes rajzokkal illusztrált foglalkoztatókönyvét, tudva, hogy a test halála kérdések sorozatát indítja el gyermekben, felnőttben egyaránt. Mit mondjunk a gyereknek? Mikor avassuk be az elmúlás rejtelmeibe? Kimondjuk-e a meghalt szót? E kérdések mögött saját félelmeink húzódnak meg, ugyanakkor kék színnel kiemelve a gyermekektől kérdez: volt-e háziállatod, mely meghalt?, láttál-e elütött állatot?, mit éreztél? A kötet nemcsak gyakorlatias jellege miatt újszerű, hanem gyermekkönyvekben szokatlan témára, az ún. halálközeli élményre is kitér a szerző szubjektív értelmezésében. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]