Király Hajnal romániai magyar filozófus, esztéta doktori disszertációjának átdolgozott változata jelen kötet, mely az irodalmi adaptáció hagyományos értelmezésére keres elméleti alternatívákat, illetve nyitja meg a kérdést a médiumelmélet illetve az intermedialitás felé. A szerző szerint ugyanis
[>>>]
Király Hajnal romániai magyar filozófus, esztéta doktori disszertációjának átdolgozott változata jelen kötet, mely az irodalmi adaptáció hagyományos értelmezésére keres elméleti alternatívákat, illetve nyitja meg a kérdést a médiumelmélet illetve az intermedialitás felé. A szerző szerint ugyanis maga az adaptáció fogalma is idejét múlt, hiszen lassan minden adaptációnak számít. A szerzőnő alapvető célja pont az, hogy a fogalommal kapcsolatos merev elvek felülbírálatához járuljon hozzá. Szó esik az irodalmi vizualitás esetéről az adaptációval, a Shakespeare-adaptációk "befejezetlen párbeszédéről", az ún. önreflektív adaptációról, valamint az adaptáció és a társadalom egymásra hatásáról is. A fogalomtörténeti áttekintés után a feldolgozás különböző formáit, szöveg és kép viszonyát vizsgálja, majd az adaptáció társadalmi kontextusa, intézményesedése kerül tárgyalásra. A hazai és a nemzetközi szakirodalomra is támaszkodó, a művész és közönségfilmeket egyaránt tárgyaló mű konkrét elemzései olyan jól ismert, ikonikus alkotásokat vizsgálnak meg tüzetesebben, mint pl. a Mechanikus narancs (1971), a Sátántangó (1994), a Ran (1987), a Rosencrantz és Guilderstein halott (1990) vagy Huszárik Zoltán Szinbádja (1971). A részletes irodalomjegyzékkel, filmográfiával, valamint név- és tárgymutatóval záródó kötet elsősorban szakkönyvtáraknak ajánlott. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]
