Cím: |
Állapotok
| Alcím: |
negyvenöt töredék
| Szerző: |
Szöllősi Mátyás (1984) |
Szerz. közl: |
Szöllősi Mátyás
| Kiadás: |
Pozsony : Kalligram, 2011 |
Eto: |
894.511-14Szöllősi M.
| Tárgyszó: |
magyar irodalom ; vers |
Cutter: |
Sz 91
| ISBN: |
978-80-8101-512-0
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
107, [4] p.
| UKazon: |
201202151
| Kivonat: |
A fiatal kortárs költőnemzedék egyik ígéretes tehetsége Szöllősi Mátyás, akinek 2005-ben megjelent első verseskötete (Halálba menő, 200513262) még a diákos, de eredeti hangvételű archaizálás jegyében fogant, míg a néhány évvel később megjelent Aktív kórterem (Bp., Parnasszus, 2010) egészen más
[>>>]
A fiatal kortárs költőnemzedék egyik ígéretes tehetsége Szöllősi Mátyás, akinek 2005-ben megjelent első verseskötete (Halálba menő, 200513262) még a diákos, de eredeti hangvételű archaizálás jegyében fogant, míg a néhány évvel később megjelent Aktív kórterem (Bp., Parnasszus, 2010) egészen más hangot ütött meg, a betegség, a testi szenvedés állapotát lírai nézőponttá, valóságos életérzéssé alakítva. Ez utóbbi egyben egy új formanyelv keresését is jelentette, mely igazán mostani, komoly visszhangot kapott új kötetében öltött testet. És ez itt most nem hasonlat, hiszen a kötet középponti motívuma a test, ám nem a mai divatos testkultusz és nem a szokványos erotikus értelemben, hanem a testbe zártság, az anyagi megkötöttség minden vonatkozásában. Szöllősi Mátyás egészen újszerű nyelvet teremt helyenként finoman rímelő, már-már játékos ritmikájú, mégis inkább az automatikus beszédhez hasonló, önboncoló monológjaihoz. Ez a nyelv nagyon szikár, nagyon hétköznapi elemekből áll, semmi bűvészkedés, áttételesség, kijelentései kassákosan monolit tömbök, ám úgy helyeződnek egymásra, mint a torlódó, takarásban lévő jéghegyek. Ez a nyelv teremti meg, metafizikai síkon, a máskülönben lehetetlen átjárást a testek és létállapotok között: élő és élettelen, az én és a másik, a bent és a kint, az itt és az ott, a most és az akkor, sőt az elkövetett és újragondolt tettek, az előre eltervezett és bekövetkezett mozdulatok, a kiérdemelt nyugalom és "a tárgyak mozdulatlan forradalma" (Expectatio) közötti alkémiát. Ezt az átjárhatóságot pedig meghökkentő szókapcsolatok teszik érzékelhetővé, itt a kert "avas lehelet" (Supplicium), a temető pedig "mindenhol egy határt jelez" (Somnium), a reggel "visszamaradt hőemelkedés" (Appetitio). "A test évente új formákat ölt.
[<<<]
|
|
|