Petőfi népmesei ihletésű romantikus elbeszélő költeményének nyomán (a címlap és az impresszum szerint B. Kovács Fréda "népmesegyűjtéséből" való "feldolgozás") készült prózai történet valójában nem több az eredeti mű - nyelvi, esztétikai szempontból is - közepes átiratánál. Az elbeszélés lineárisan   [>>>]

Petőfi népmesei ihletésű romantikus elbeszélő költeményének nyomán (a címlap és az impresszum szerint B. Kovács Fréda "népmesegyűjtéséből" való "feldolgozás") készült prózai történet valójában nem több az eredeti mű - nyelvi, esztétikai szempontból is - közepes átiratánál. Az elbeszélés lineárisan követi a címadó hős sorsát a kukoricaföldön való megtalálásától egészen addig, hogy Tündérországból visszatér falujába. Merthogy ezúttal János vitéz vándorlásait nem a mesei felmagasztosulás, hanem a paraszti honvágy jutalma koronázza meg. Hősünk ezúttal nem juhász, csak a szerényebb libapásztori, majd a kondási tisztséget tölti be a falu közös gyermekeként, így udvarolgat Iluskának, akit mostohája ki akar forgatni vagyonából, ez - hála a bölcs bírónak - nem sikerül neki. Egyszer, amint enyelegnek, rájuk tör a gonosz vénasszony, a malacokat a kukoricásból kell összeszedni, erre már a fél falu Jánosra ront, akinek jókor jön, hogy huszárok toboroznak a faluban. A gyámoltalan francia királyt megmentik a török szorítása alól, ám végül felszedelőzködnek, és hazaindulnak, János azonban a táborozáskor egyik falujabélitől tudja meg, hogy Iluska meghalt. János vitéz ekkor vándorútra indul, az óriások földjén áthaladva szörnyekkel, majd egyszer csak magával az ördöggel találkozik. Több se kell, levágja a farkát, erre kivilágosodik minden, eltűnnek a szörnyek, és hamarosan az Élet vize előtt találja magát, de nem soká Iluska is életre kel. Tündérországban azonban nincsen maradásuk, nem fogadják el a koronát, hanem János megfiatalított lován falujukba röpülnek, hogy Iluska erdőszéli házában éldegéljenek békésen. Sajnos az átdolgozásban épp a János vitéz nagyszerű költőisége, nyelvi ereje sikkad el, pl. az egész művet átfogó motívumpárhuzamok, de pl. nem derül ki, a francia király miért János vitéznek ajánlja leánya kezét, hiszen hősünk egyéni vitézségéről semmit sem tudunk meg! János vitéz érve is kicsit naiv, amikor visszautasítja a királylány kezét, arra hivatkozik, megesküdtek a többiekkel, hogy addig nem házasodnak meg, míg inden pogányt le nem vágnak - ez inkább illik egy középkori kereszteslovaghoz, mint egy népi hőshöz. Kérdéses az is, honnan tudja János vitéz az utolsó részben, hogy az Élet vize előtt áll. A kötet illusztrációi viszonylag hitelesen adják vissza a (romantikusan elképzelt) népi miliőt, de a rajzok stílusa (arányok, perspektíva) számos naiv vonást mutat. A gyerekeket inkább érdemes az eredeti művel megismertetni. [<<<]