A neves néprajzkutató monográfiája a debreceni mézeskalácsos céhek és mesterek példáján keresztül mutatja be a nagy múltú kézműves mesterséget. A könyv első, történeti fejezetéből megtudhatjuk, hogy az ókori eredetű mézeskalácssütés hazai megjelenése már a középkorban is feltételezhető, míg céhes   [>>>]

A neves néprajzkutató monográfiája a debreceni mézeskalácsos céhek és mesterek példáján keresztül mutatja be a nagy múltú kézműves mesterséget. A könyv első, történeti fejezetéből megtudhatjuk, hogy az ókori eredetű mézeskalácssütés hazai megjelenése már a középkorban is feltételezhető, míg céhes ipari formája, német közvetítéssel a 17. században jelenik meg Felső-Magyarországon. Debrecenben csak a török idők után, 1713-ban alakult meg a bábosok első céhe, azonban az itteni sütőipari hagyományokra támaszkodva a város mézeskalácsosság országos központja lett. (Ennek kései visszhangja a nyaranta megrendezésre kerülő Debreceni Mézeskalács Fesztivál) A mű további fejezetei történeti forrásokra és a még élő mesterek munkájának megfigyelésére támaszkodva alapos leírását adják a mesterség elsajátításnak, a tészta készítésmódjának, részletesen számba veszik a különböző mézeskalács formákat (különös tekintettel a híres debreceni tálra). A szerző külön foglalkozik a jellegzetes vásári portékával, az élénk színekkel kifestett ún. ejzolt készítményekkel (ld. mézeskalács szív), valamint a mesterek egykori, a méz és a méhviasz tovább feldolgozásával összefüggő kiegészítő tevékenységeivel (gyertyaöntés, offerkészítés, mézsörfőzés). A debreceni mézeskalácsosság műszókincsének jegyzékével záruló néprajzi tanulmány ugyan első formájában az 1950-es évek végén készült el, és először bő két és fél évtizede, 1986-ban jelent meg, de még ma is a téma időt álló feldolgozása. Az érdeklődő nagyközönség figyelmébe is érdemes ajánlani, beszerzése a néprajzi gyűjteményekbe az állomány figyelembe vételével javasolt. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]