Simone Weil a huszadik századi európai filozófia- és szellemtörténet egyik legizgalmasabb egyénisége, laikus zsidó családból származott, elkötelezett baloldali lett, majd a második világháború alatt az egyik legnagyobb katolikus gondolkodóvá érett. Magyarországon elsősorban keresztény   [>>>]

Simone Weil a huszadik századi európai filozófia- és szellemtörténet egyik legizgalmasabb egyénisége, laikus zsidó családból származott, elkötelezett baloldali lett, majd a második világháború alatt az egyik legnagyobb katolikus gondolkodóvá érett. Magyarországon elsősorban keresztény misztikusként ismerjük és olvassuk, és kevesebb figyelem vetődik Simone Weil a társadalomfilozófus gondolataira. Pedig filozófiája az, amely egységbe fogja és megmutatja gondolkodása irányát. Ezért is fontos megismerni "szellemi testamentumát", az 1943-ban, a halála előtti hónapokban papírra vetett művét, amely - az alcím szerint - "előhang az emberi lénnyel szembeni kötelességek nyilatkozatához". Az allúzió nem véletlen, Simone Weil célja nem kevesebb, mint az 1789-es forradalomban megszületett, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában deklarált modern társadalom újralapítása kielégítve az emberi lélek létfontosságú szükségleteit (ezekkel foglakozik a kötet első része), és mindezek közül is a legfontosabbat a "begyökerezettséget", amely a természetes részvétel egy társadalmi közösségben, a "valamilyen helyhez, születési közeghez, szakmához, környezethez" való tartozás automatikus érzése. A modern ember gyökértelen - szól a második rész -, de a közösségi érzés, a "nép inspirációja" újra teremthető a fizikai munkát a spirituális középpontba helyező társdalomban - summázhatjuk a záró részt. A lendületes, eredeti és inspiráló filozófiai esszé nem csak a Simone Weil-i életmű iránt érdeklődőknek, hanem mindazoknak ajánlható, akit foglalkoztat a modern társadalom válsága. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]