Vámos Miklós életében meghatározó szerepet játszottak a húrok, és itt most ne csupán az érzelmi húrokat pengető íróra gondoljunk, hiszen tizennégy évesen vett először gitárt a kezébe, s hamarosan megalakította a Gerilla együttest, olyan emlékezetes pol-beat dalokat játszva, mint a Che Guevaráról   [>>>]

Vámos Miklós életében meghatározó szerepet játszottak a húrok, és itt most ne csupán az érzelmi húrokat pengető íróra gondoljunk, hiszen tizennégy évesen vett először gitárt a kezébe, s hamarosan megalakította a Gerilla együttest, olyan emlékezetes pol-beat dalokat játszva, mint a Che Guevaráról szóló. Ekkor tájt ismerkedett meg Bródy Jánossal, de huszadik életévét elhagyva Vámos - kicsit megbántva, csalódottan - kilépett a műfajból. Aztán harmincegy éves volt, amikor először ragadott teniszütőt, azóta is rendszeresen játszik, átlagosan heti háromszor. Így már érthető jelen könyve borítóján a gitár és teniszhúrok perspektívája. A vaskos, fekete-fehér fotókkal illusztrált kötetbe két korábbi műve került, az 1988-ban kiadott Teniszezz velem! (én se tudok még) (Budapest, Magvető) és a Ha én Bródy volnék (199411091) című memoárja. Az előbbiben a tőle megszokott fanyar, de találó humorral foglalja esszébe a sportág fogásait és a hozzá való viszonyát, sőt ebben nem kíméli híres művészkortársait sem. Az utóbbiban sem a megszokott életrajzi kereteket követi, amikor Bródy Jánost közelebb hozza, inkább a hatvanas-hetvenes évek hangrobbanásszerű hangulatát vázolja föl egy tizenéves szemszögéből. Mindkettő széles körben ajánlható, olvasmányos és szórakoztató mű. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]