A legmagasabb szintű, legkifinomultabb költészet jegyében születtek azok versek, amelyek tükrében Birtalan Ferenc megidézi az elvesztett társ, Bogár alakját. És vele együtt a remény elengedésének, a magánynak, a gyásznak, az emlékezés keserédességének szívszorító pillanatait, hangulatait. Hogy a   [>>>]

A legmagasabb szintű, legkifinomultabb költészet jegyében születtek azok versek, amelyek tükrében Birtalan Ferenc megidézi az elvesztett társ, Bogár alakját. És vele együtt a remény elengedésének, a magánynak, a gyásznak, az emlékezés keserédességének szívszorító pillanatait, hangulatait. Hogy a kötet neve honnan? Így vall erről címadó írásában: "A végén már csak a rigók maradtak. Róluk mesélt. A két fiókáról, hogy kirepültek, hogy üres a fészek... - Róluk írj... a rigókról..." (Rigótörténet, feleségének - részlet). Az ígéretet amellett, hogy megtartotta, százfelé bontotta, egy-egy varázslatos verssé, amelyek öt ciklusba rendezve olvashatóak a kötetben: a sort a Ha visszanéz című rész nyitja meg, amit követ a Piros ász oszt, nem oszt, az Ahol végleg eldőlt, a Fekete ég, és az Ikercsillag. A rímtelen, lágy belső ritmusú sorokban hol álomszerű, hol szinte megfoghatóan reális képekben köszön vissza a másik hiánya, és a körülölelő, nem múló szeretet: "Csak a hiányod hordozom, / s megértsem: nem büntetés ez, / hány év, míg végre felfogom: / te kísérsz a végtelen egészhez // Tudod, mint rég a kisszobában, / szorongva, féltve foglak én. / Köves gyűrűt fordítok ujjadon, / részed vagyok, és te az enyém." (Összezáródó idő). Gyönyörű, tiszta szerelmi- és gyászlíra - minden költészetkedvelő olvasónak jó szívvel ajánlható. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]