A huszadik századi szovjet-orosz irodalom egyik emblematikus alkotója Mihail Solohov, aki bár haláláig lojális maradt a kommunista értékrendhez és rendszerhez, mégis - tehetsége okán - képes volt a világirodalom élvonalába emelkedni. Jelen kötete eredetileg 1926-ban jelent meg Moszkvában; a Doni   [>>>]

A huszadik századi szovjet-orosz irodalom egyik emblematikus alkotója Mihail Solohov, aki bár haláláig lojális maradt a kommunista értékrendhez és rendszerhez, mégis - tehetsége okán - képes volt a világirodalom élvonalába emelkedni. Jelen kötete eredetileg 1926-ban jelent meg Moszkvában; a Doni elbeszélések Solohov második novelláskötete. A válogatásban helyet kapott tizennégy írást szülőhazája, a doni kozák terület véres és tragikus epizódja ihlette: az elbeszélésekben a polgárháború sújtotta, kettészakadó, a Vörös Hadsereg és a Szovjetunió ellen fellázadt Don-vidék önpusztító harca, és az abból fakadó megrázó emberi sorsok bontakoznak ki. A novellák hitelességét és alaphangulatát alapvetően meghatározza, hogy az író a Vörös Hadsereg fiatal önkéntes katonájaként maga is részt vett a forrongó kozákok elleni csatározásokban. A kötetben egyebek mellett Solohov olyan rövidprózai írásai olvashatóak, mint Az anyajegy, A nagycsaládos ember, a Sibalok magzatja, a Görbe ösvény, az Idegen vér, a Féregrágás vagy az Azúrkék puszta. Beszerzése minden általános gyűjtőkörű könyvtár számára javasolható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]