Benkő László a 10. század első fele magyar történelmét földolgozó trilógiájának első kötete, A táltos fia (201412146) a honfoglalást követő első évtized regényes krónikája volt; a második rész, A vér törvénye (201311109) cselekményének középpontjában a 907. évi győztes pozsonyi csata állt; e
[>>>]
Benkő László a 10. század első fele magyar történelmét földolgozó trilógiájának első kötete, A táltos fia (201412146) a honfoglalást követő első évtized regényes krónikája volt; a második rész, A vér törvénye (201311109) cselekményének középpontjában a 907. évi győztes pozsonyi csata állt; e mostani, harmadik kötet, az Aranyasszony a kalandozások korába, a 930-as, 940-es évekbe kalauzol el. A regényben klasszikusan ötvöződik Táltosfia Kartal és családjának, harcostársainak élete a magyar törzsszövetség históriájával. A 900-as évek első fele mindenképpen bizonytalan, változásokkal teli korszak volt a magyarság életében: már letelepedett nép volt, de még nem alkotott államot; letelepedett volt, de a Kárpát-medencén belül még mozgásban voltak a törzsek és nemzetségek; letelepedett volt, de még zsákmányszerző kalandokra vállalkozva ki-kicsapott a Kárpát-medencéből. Az emberek ragaszkodtak ősi pogány hitükhöz, de a vezérek politikai előrelátással már nem vetették el a keleti kereszténység gondolatát. Egyszóval ezekben az évtizedekben még nem dőlt el, milyen irányt vesz a magyarság sorsa Európában.Európa viszont már megismerte a magyarokat, harci erejüket, és szó szerint rettegtek a magyarok nyilaitól, ugyanakkor föl is készültek a várható támadásokra. De a Nyugat sem volt egységes a magyarokra nézve: akadtak kiskirályok, fejedelmek, akik zsoldjukba fogadták a portyázókat, hogy segítségükkel számoljanak le ellenfeleikkel, mások meg elszánt honvédő harcot vívtak a betolakodó magyar harcosokkal. A magyarok mégis eljutottak Kelet felé Bizáncig, Nyugaton az Ibériai-félszigetig, délen pedig Itáliáig. A kalandozások ekkoriban még tartó sikerei némiképp elfedték a magyarok belső viszályait, a törzsfők egymás közötti pozícióharcait, akik többek között abban sem tudtak dönteni, hogy mindenképp ragaszkodjanak-e ősi pogány hitükhöz vagy érdekből engedjék a kereszténység térítő művét érvényesülni. A sok ellentmondás és marcona harcos között fölbukkan egy csodálatos képességekkel bíró nő, Lelle, az Aranyasszony. Hamar híre megy, hogy a jövőbe lát, és mind többen hisznek neki. Fajsz és Bulcsú vezér is megfontolják szavait, amiként a közrendűek is. Köznapi apróságok és történelmi jelentőségű fordulatok, ármány és tabuk, széthúzás és mély barátságok jellemzik a mozaikos szerkezetű regény cselekményét. Az író a 10. századi magyar nép nagy sorskérdéseit egyenrangúan ábrázolja az életmód köznapi mozzanataival. Benkő László ugyanis az apró részleteit is megrajzolja egy olyan kornak, amelyről írott források hiányában hézagos a tudásunk. Hitelesnek tetsző ember- és korábrázolása révén panoramikus kép rajzolódik ki az olvasó előtt a 900-as évek első felének Kárpát-medencéjéről, az itt élők világáról, a közemberek és a vezérek szándékairól. A magyarság ebben az időben szó szerinti és átvitt értelemben Európa peremén élt, és a zavaros viszonyok között különösen megnőtt a látók szerepe. Az egyik ilyen jövendőmondóról, az Aranyasszonyról szól az Ünnepi Könyvhétre megjelent történelmi regény. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]