A termelőszövetkezetek megalakulása fölgyorsította a hagyományos parasztság eltűnését, de megváltoztatta az egész társadalom életét is. A szerző rámutat, hogy az erőszakos kollektivizálás voltaképpen az 1950-es évek kuláküldözésének folytatása, kiterjesztése volt, csak a termelékenységi mutatók
[>>>]
A termelőszövetkezetek megalakulása fölgyorsította a hagyományos parasztság eltűnését, de megváltoztatta az egész társadalom életét is. A szerző rámutat, hogy az erőszakos kollektivizálás voltaképpen az 1950-es évek kuláküldözésének folytatása, kiterjesztése volt, csak a termelékenységi mutatók növekedési lehetőségeinek jelszavával álcázva. Nemzetközi összehasonlításban a Kádár-rendszer igen eltökéltnek, erőszakosnak és gyorsnak mutatkozott, csak a Német Demokratikus Köztársaságban volt ilyen gyors és határozott a parasztság szövetkezetekbe kényszerítése. A történeti és elméleti alapokat tisztázó két bevezető tanulmány után összesen 18 dolgozat idézi föl a kollektivizálás hazai és külföldi történetét. Az első részben (Lokális konfliktusok) az 1949-1953 közötti kuláküldözés Nógrád megyei (mihálygergei) emlékeit eleveníti föl Varga Zsuzsanna, majd öt további tanulmány idéz föl epizódokat az erőszakos kollektivizálás bökönyi, Fejér megyei, székelyföldi, egyházaskozári és zalai történéseiből. A második rész (A kollektivizálás társadalmiasítása) írásai az állami erőszak társadalmi elfogadtatásáért, legalizálásért végrehajtott műveleteket, akciókat idézik meg: a kitelepítéseket, az utópikus szocialista életmód népszerűsítésének kísérleteit (névadó, KISZ-esküvő, polgári temetés), illetve irodalmi alkotásokban és filmeken való megjelenítését tárgyalják. Ez utóbbiak esetében Berta János és Szilágyi Márton olyan alkotásokat elemeznek, mint a Gáll István Ménesgazda című regénye és a belőle készült film, Csák Gyula Mélytengeri áramlás című műve és a körülötte kibontakozott vita, Tamási Áron "hattyúdala", a Szirom és boly vagy Sánta Ferenc immár kultikus művé vált Húsz órája. A harmadik részben (Nemzetközi kitekintés) a szocialista országok kollektivizálásának gyakorlatát ismertetik a szerzők, így a szovjet kuláktalanítást, a lengyel kísérlet kudarcát, a kelet-német kollektivizálást, a csehszlovák, a román, a bolgár és a jugoszláviai mezőgazdaság szocialista átszervezését. Végül is ? vonja meg a mérleget Horváth Sándor ? a magyar vidék életében nem 1956 hozott fordulatot, hanem az 1950-es évek végi, 1960-as évek eleji erőszakos és tömeges kollektivizálás, amelynek tapasztalatai új viselkedési formákat, társadalmi magatartásmódokat alakítottak ki, egyben új tabukat is teremtettek. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]