A szerencsétlen nevű Guylain Vignolles (magyarul: hitvány bohóc) minden reggel 6 óra 27 perckor fölszáll a Párizs környéki helyiérdekű vasútra, leül az ajtótól jobbra található, lehajtható ülésre, egy kopott irattartóból elővesz néhány gyűrött és maszatos könyvlapot, és fölolvassa a kocsi figyelmes   [>>>]

A szerencsétlen nevű Guylain Vignolles (magyarul: hitvány bohóc) minden reggel 6 óra 27 perckor fölszáll a Párizs környéki helyiérdekű vasútra, leül az ajtótól jobbra található, lehajtható ülésre, egy kopott irattartóból elővesz néhány gyűrött és maszatos könyvlapot, és fölolvassa a kocsi figyelmes közönségének. Egyszer szakácskönyvből, máskor történelmi regényből recitál egy-egy részt, mikor mi kerül elő a viseltes dossziéból. Guylain egy papír-újrahasznosító cégnél a zúzógép kezelője, és minden nap kiemel pár oldalt a bedarálandó könyvek közül, hogy másnap fölolvashassa a HÉV-en. Életének társa a Rouget de Lisle - a francia himnusz, a Marseillaise költője - nevét viselő aranyhal; két barátja pedig a papírmalom portása, a versfaragó, folyton versidézeteket citáló Yvon, illetve a két lábát hajdan a zúzógéppel történt balesetben elvesztő, immár kerekesszékkel közlekedő, de remek olasz ételeket főző Giuseppe. Guylain szűk keretű életének része még, hogy minden csütörtökön, mindig ugyanabban az órában fölhívja özvegy édesanyját, akinek mindenféle hazugságot ad elő, például azt, hogy ő egy könyvkiadó vállalat részlegvezetője; egész kitalált élettörténetet kerekít az édesanyjának. Egyhangú élete azonban körkörösen tágulni kezd. A helyiérdekű vasúton megszólítja őt két idősebb hölgy, és arra kérik Guylaint, menjen el hozzájuk és olvasson föl külön nekik. Amikor a következő szombaton a regény címszereplője megjelenik a hölgyek lakásán, már húszan várnak rá az ebédlőben... Aztán újabb fordulat áll be az életében: a helyiérdekű kocsijában talál egy pendrive-ot, rajta 72 szövegfájlt. Guylain és Giuseppe elemzik a szövegeket, amelyekben szó esik egy 28 éves nőről, aki "vécésnéni" egy bevásárlóközpontban. Giuseppe a rendelkezésre álló, a szövegekből kikövetkeztethető adatok alapján meg akarja határozni, melyik Párizs-környéki plázában dolgozhat az a lány. Egy hatalmas falitérképen bejelölik a szóba jöhető áruházakat, és Guylain végigjárja valamennyit, hogy megtalálja a lányt. Didierlaurent regényének szereplői egyszerre átlagemberek és különc figurák. Egyhangúan, szűk körben telő életükben szinte csak észrevehetetlen apróságok történnek, a sors szempontjából jelentéktelen mozzanatok. Így aztán maguk teremtenek maguknak fordulatokat az életben. Például Guylain a minden reggeli fölolvasással; Giuseppe pedig annak a könyvnek az összes példányát szeretné összegyűjteni, amelyet abból az alapanyagból állítottak elő, amelynek bedarálása közben veszítette el két lábát a zúzógépnél. Úgy reméli, ha megszerzi az abból készült összes könyvet, abból "kivonhatja" a lábait... A francia író e különös fickók alakjában és sorsában apró és derűs szépségeket mutat föl, olyan - csak a személyiségen múló - mozzanatokat, amelyek nemcsak elviselhetővé, de talán széppé is tehetik az életet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]