"Nem emlékszem olyan időkre, amikor nem vadásztam. Valószínűleg az anyatejjel szívtam magamba a vadászat iránti szenvedélyt, és ezek a gének anyai ágon öröklődhettek, hiszen anyai nagyapám és az ő nagyapja is hordozta e szenvedély ódiumát." Így kezdődik Kasznár-Kovács József vadászíró memoárja, aki   [>>>]

"Nem emlékszem olyan időkre, amikor nem vadásztam. Valószínűleg az anyatejjel szívtam magamba a vadászat iránti szenvedélyt, és ezek a gének anyai ágon öröklődhettek, hiszen anyai nagyapám és az ő nagyapja is hordozta e szenvedély ódiumát." Így kezdődik Kasznár-Kovács József vadászíró memoárja, aki vadásznaplója könyvvé formálásával a hetvenes-kilencvenes évek vadászati viszonyaiba, saját világa közepébe, a Villánytól északra fekvő Ivánbattyán környékére kalauzolja az olvasókat. Már egészen kiskorában közel került a vadászathoz, mint az a kötetből kiderül, bár Pécsen telt gyermekkorában csak lelkesedhetett. Az első fejezetből kiderül, hogy már fiatal felnőttként, nem sokkal a katonaságtól való leszerelése után vehetett részt elsőként az akkori jugoszláv határ közelében, a Duna és az ártere mellett rendezett bédai disznóhajtáson. Ezt követően számos további izgalmas, és számára mind a mai napig emlékezetes vadászat emlékét örökíti meg a könyvben, egészen odáig, hogy lánya udvarlóját, Alexet is elvitte magával, aki elejtette első zsákmányát: egy vaddisznót. A fekete-fehér vadászfotókkal illusztrált kötet végén néhány vadrecept is helyet kapott. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]