Kétségkívül önéletrajzi ihletésű a szerző eme műve (hasonlóan más írásaihoz), ám az csalódni fog, aki hagyományos értelemben vett, szabályosan szerkesztett curriculum vitae-t vár. Mindenről mesél, sodró, anekdotázó stílusban, kapkodva veszi föl, majd feledkezik el az esemény logikai szálairól, mert   [>>>]

Kétségkívül önéletrajzi ihletésű a szerző eme műve (hasonlóan más írásaihoz), ám az csalódni fog, aki hagyományos értelemben vett, szabályosan szerkesztett curriculum vitae-t vár. Mindenről mesél, sodró, anekdotázó stílusban, kapkodva veszi föl, majd feledkezik el az esemény logikai szálairól, mert egy poén tovább sodorja, vagy egy bizonyos dologról egy teljesen másik jut eszébe, hogy aztán arról is megfeledkezve rohanjon tovább az emlékek útvesztőjében. Ám ez a káosz roppant szórakoztató, hiszen rengeteg humorral, eredeti szarkazmussal van megírva, tele azzal a fajta gonoszsággal, vagy inkább gonoszkodással, ami csak a bölcs udvari bolondok számára volt engedélyezett a királlyal szemben. A szerző merészen él is ezzel az előjogával, és senkit sem kímél - beleértve ebbe önmagát is. Ami valódi irodalommá teszi művét, az a cinikus nevetés mögött meghúzódó humánum és tudás, a tehetséges író csalhatatlan éleslátása. A szöveget fekete-fehér fényképek egészítik ki. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]