Az antant haderők átmeneti sikerein fölbátorodva Románia 1916. augusztus 27-én hadat üzent Ausztria-Magyarországnak, és még azon az éjszakán a román csapatok átlépik Erdély határát. A sokszoros túlerőt képviselő három román hadtest a keleti és a déli Kárpátok szorosain özönlik a magyar földre,   [>>>]

Az antant haderők átmeneti sikerein fölbátorodva Románia 1916. augusztus 27-én hadat üzent Ausztria-Magyarországnak, és még azon az éjszakán a román csapatok átlépik Erdély határát. A sokszoros túlerőt képviselő három román hadtest a keleti és a déli Kárpátok szorosain özönlik a magyar földre, helyenként 60-80 kilométerre nyomulva be az ország belsejébe. Az Erdélyben állomásozó csekély létszámú osztrák-magyar haderő támogatására nyugatról a Monarchia és Németország csapatokat küld Erdélybe, amelyek október végére kiverik a románokat Erdélyből, sőt december elején elérik Bukarestet is. Mindazonáltal október után még számos kisebb határincidens, fegyveres összecsapás történik a Kárpátok keleti oldalán. Az Erdélybe irányított német csapatokkal érkezik ide Hans Carossa katonaorvos, aki 1916. október 19-én ér vonattal Parajdra, onnan útjukat gyalog folytatják Székelyudvarhelyen, Csíkszeredán, Kézdivásárhelyen át Bereckig, illetve a határra, az Ojtozi-szorosig. A német csapatok visszaverik a románokat, eljutnak a moldvai csángó faluba, Lészpedre, megszállják a Kishavast, majd november közepe felé erős harcokat folytatnak Runcul Mare térségében. Alig tíz napot töltenek itt, ezután visszavonulnak Kézdialmásra, onnét a Gyimes völgyébe. 1916. december közepéig vezeti naplóját Hans Carossa, akinek utolsó bejegyzése Kóstelken születik december 15-én. (Fölöttesei figyelmeztetik, ha naplója idegen kezekbe kerül, fontos hadititkokra derülne fény, ezért hagyja abba a napló vezetését.) A katonaorvos szerző szinte óráról órára haladva igen részletesen számol be a velük történtekről, és mindarról, amit látott, tapasztalt. Szól a korábban elmenekült székely lakosság hazatéréséről, a német katonák fáradságos meneteléséről, a sebesültek ápolásáról; pontosan beszámol az időjárásról, leírja a tájat; igazi humanistaként vall a sebesültek szenvedéséről, a román hadifoglyokkal való bánásmódról, és egy haditudósító invenciójával számol be az általa megfigyelt ütközetekről. A szerző emberi részvéttel és valódi írói tehetséggel számol be mintegy két hónapos erdélyi fronttapasztalatairól. Könyve az első világháború történetének forrásai közé sorolandó. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]