A Kossuth-díjas költő nemzedékének nemcsak kimagasló naplóírója, de esszéistája is volt. Összegyűjtött esszéinek első tematikus szerkezetű -- kötete (Kulcsolt vállak tengelye, 2015) már minden ízében mutatta a szerző erkölcsi vezérelveit, a hűséget, a szeretetet és a barátságot, tükrözte   [>>>]

A Kossuth-díjas költő nemzedékének nemcsak kimagasló naplóírója, de esszéistája is volt. Összegyűjtött esszéinek első tematikus szerkezetű -- kötete (Kulcsolt vállak tengelye, 2015) már minden ízében mutatta a szerző erkölcsi vezérelveit, a hűséget, a szeretetet és a barátságot, tükrözte rendszerezett és kiterjedt műveltségét, több művészeti ágra kiterjedő tájékozottságát, eredendő igazságérzetét, szellemi nyitottságát és mindenekfölött esztétikai igényességét, a formakultúra és a mesterségbeli tudás iránti elköteleződését. Ugyanezek az értékek határozzák meg a második kötet darabjait külön-külön és együttesen. A kötet írásai három irányba mutatnak: a saját pályakezdése, a későbbi pályakezdő fiatalok támogatása és a világirodalom, a műfordítás kérdéskörei felé. Az első rész (Sorsunk írta út) a szülőföld dicséretét zengő és a pályakezdés nehézségeit idéző esszék izgalmas gyűjteménye, amelyből sokadik megerősítést nyer az a tény, hogy a szerző haláláig hűséges hazajárója volt szülőföldjének, Somogynak, illetve fölidézi azoknak az embereknek az alakját, akik hatással voltak ifjú szellemének alakulására (H. Kovács Zoltán, Takáts Gyula, az Eötvös Kollégium tanárai és itteni diáktársai vagy a könyvtáros Sallai István). A második fejezet (A folytatás párhuzama) a pályakezdő költők és írók támogatása jegyében született írások gyűjteménye. Fodor Andrásról köztudott volt, milyen elkötelezett és lelkes felfedezője és támogatója volt az ifjú tehetségeknek, lelkes pártolója a vidéki irodalmi társaságoknak és folyóiratoknak. A harmadik rész (Közös időnkben) az előző témakörtől el nem választható kritikákat, könyvbemutató írásokat, megnyitókat tartalmaz. Fodor András nem csupán segítette a fiatal tollforgatók indulását, de figyelemmel kísérte további munkásságukat is, így születtek méltató, köszöntő, buktatókon átsegítő, jó irányba terelgető írásai például Békési Gyula, Horváth Lajos, Czigány György, Papp Árpád, Csordás Gábor, Ferencz Győző, Csokonai Attila, Kalász László, Ihász-Kovács Éva vagy Botár Attila korai munkáiról. A Közös időnkben második felében az 1990-es évek magyar irodalmának derékhadát méltatja, Kerék Imre, Tornai József, Cseres Tibor, Ébert Tibor, Jász Attila, Bágyoni Szabó István ez idő tájt megjelent munkáiról szólva. A Találkozás a hídon a világirodalom fordításának kérdéseivel vet számot nem mellékesen önéletrajzi szempontból (Hogyan lettem műfordító?). A világirodalom nagyjairól szóló esszék gyűjteménye a sokat mondó című Lélek szerint rokon című rész, ahol Puskinról, Dylan Thomasról, W. H. Audenről, Borisz Paszternákról, Rózewiczről vall. Végül a Mások fényében láttam esszéi a szerzőre nagy hatást gyakorló költők (Jeszenyin, Nyekraszov, Kálnoky László, Rába György, Csorba Győző) méltatásai. A szerkesztői utószóval, név- és címmutatóval kiegészített, tematikus szerkezetű gyűjteményes kötetnek amely előzményével együtt teljes képet ad Fodor András irodalmi tárgyú esszéírói munkásságáról -- minden nagyobb irodalomtörténeti gyűjteményben helye van. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]