A fordítás nehézségei - sóhajt az olvasó az újabb Moliere-átültetés láttán. A fordító (vagy nevezzük bárhogy) azonban nem más, mint - nyugodtan mondhatjuk - nyelvleleményeink kortárs királya, Parti Nagy Lajos. A neves író stílusa és eddigi munkássága eleve izgalmassá, egyben érthetővé teszi a   [>>>]

A fordítás nehézségei - sóhajt az olvasó az újabb Moliere-átültetés láttán. A fordító (vagy nevezzük bárhogy) azonban nem más, mint - nyugodtan mondhatjuk - nyelvleleményeink kortárs királya, Parti Nagy Lajos. A neves író stílusa és eddigi munkássága eleve izgalmassá, egyben érthetővé teszi a kísérletet, ugyanis átiratokról van szó. Ami mindjárt felveti a következő problémát: mennyiben tekinthető eredeti, új műnek a kötet? Parti Nagy a Tartuffe, az Úrhatnám polgár és a Don Juan klasszikus színdarabjait írta át a saját, különleges és egyedi nyelvére, azzal a céllal, hogy felszínre hozza azok elfeledett, kevésbé ismert rétegeit és mélységeit. Eddigi gyakorlatán is változtatva, ezúttal hosszabb előszóra is vállalkozott 13 fülszöveg címmel. Itt írja: "mint azt a kötet címéből is láthatni, (felenti) drámák átiratok, jelentsen ez bármit a szó szűkebb vagy tágabb értelmében. Annyi biztos, nem fordítások és nem is saját művek. Nem fordítások, hisz műfordító nem húzhat a gondjaira bízott szövegből, pláne nem írhat bele, nem mehet a jelenettel ,,tovább" sem a kedve, sem az eredeti mű logikája szerint, nem írhatja, sőt radikálisan nem is hangolhatja át, prózából nem csinálhat verset és fordítva. Hiába, a gúzs az gúzs, a műfaj kötöttfogású. Viszont saját műnek sem ildomos mondani alábbiakat, hisz a cselekmény, a szereplők karaktere és rendszere nem az átirnok, jelen esetben nem az én találmányom - hogy mennyire Moliere-é, az egy másik és minden fülszövegtől messze vezető kérdés. Meg kell mondjam, én eléggé sajátként gondolok minden átiratomra, mondván, ha maguk a művek nem is, a szöveg az enyém. A magyar szöveg - nemcsak nyelvileg, hanem, remélem, szemléletileg is." "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]