Különös hangulatú, látszólag dokumentarista elemekből építkező történet Lola Lafon regénye. A szerző több elbeszélőt "szólaltat" meg, egy fiktív riportert, akinek kérdéseire valós személy, Nadia Comaneci (1961), korának sportikonja, a román gyereklány tornász, az 1976-os montreali olimpia bajnoka   [>>>]

Különös hangulatú, látszólag dokumentarista elemekből építkező történet Lola Lafon regénye. A szerző több elbeszélőt "szólaltat" meg, egy fiktív riportert, akinek kérdéseire valós személy, Nadia Comaneci (1961), korának sportikonja, a román gyereklány tornász, az 1976-os montreali olimpia bajnoka válaszol. Az ő válaszai azonban nem "valódiak", csupán a szerző képzelete hívta életre valamennyit. Nadia neve mellé a "legfiatalabb kommunista hősnő" állandó jelzőt "ragasztotta" az 1980-as években a Ceauşescu diktatúra propagandája. A kislány ikonikus személye egyfajta jelképe lett Romániának, amelynek diktátora szerette volna elérni, hogy ne a Szovjetunió "csatlósaként", hanem önálló, nagyhatalmi tényezőként tekintsen rá a világ. Ennek megfelelőn a történet sokkal több Nadia életének krónikájánál, mert miközben a kislány karrierje körvonalazódik, az a folyamatos félelem is jelen van a tornászlány életében, mi lesz, ha életkora előrehaladtával törvényszerűen kiesik a hatalom kegyeiből. Amikor pedig New York-ban turnéznak, edzője, Károlyi Béla, akire apjaként tekint a lány, közli vele, hogy nem tér vissza Romániába, Nadia összeomlik, de 1989-ben ő is követi a férfit az Egyesült Államokba. Ilyen és ehhez hasonló történések, valamint Nadia karrierjén és 1969-től 1990-ig ívelő élettörténetén keresztül mutatja be a szerző a sport, a valamikori rezsim, a média és a Nyugat képmutató működését, és az olvasó ezek tudatában már nem csodálkozik azon, hogy a hihetetlen sportsikereket elért 14 esztendős Nadia sosem mosolygott... Informatív, jól megírt, érdekes történet, érdemes ajánlani széles körben. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]