1938. március 12-én, Ausztria bekebelezésekor kezdett naplóírásba az akkor tizenhét esztendős zsidó kamasz fiú, Pichler László. Hat év alatt négy vastag, pepita füzet telt meg a bejegyzésekkel, amelyeket szerzője addig vezetett, míg 1944. június elején utoljára be nem hívták munkaszolgálatra.   [>>>]

1938. március 12-én, Ausztria bekebelezésekor kezdett naplóírásba az akkor tizenhét esztendős zsidó kamasz fiú, Pichler László. Hat év alatt négy vastag, pepita füzet telt meg a bejegyzésekkel, amelyeket szerzője addig vezetett, míg 1944. június elején utoljára be nem hívták munkaszolgálatra. Mindazt nem élte túl: egy bombatámadásnak esett áldozatául, ám a naplók szerencsére fennmaradtak. Hosszú évtizedekkel később bukkant rá egy Családi emlékek feliratú dobozban unokahúga, Előd Nóra, aki most a napló szerkesztett, kis mértékben rövidített kiadására vállalkozott. Az ő előszavát követőn közölt napló három fő témát ölel fel. Egyrészt bemutatja a magánélet eseményeit: családja mindennapjait a háborút megelőzően, az első szerelmet, Babit, majd később a családi tragédiákat. Másrészről rendszeresen szót ejt tanulmányairól, arról, hogyan lett - nem éppen jószántából - szerszámkészítő (kitűnő érettségije ellenére a numerus clausus miatt nem is gondolhatott arra, hogy egyetemre jelentkezzen), majd hogyan kezdett dolgozni és miként lett hirtelen családfenntartó, bátyja, Gyuri 1943-as halála után. Mindezek mellett napi szinten számol be ország-világ politikai és hadi eseményeiről, amelyek mindenkire, így az ő és családja életére is tragikus hatást gyakoroltak. A kötetet fotómelléklet és jegyzetek zárják. Érdekes kordokumentum - széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]