Cím: |
Álmaimban valahol
| Szerző: |
Vámos Miklós (1950) |
Szerz. közl: |
Vámos Miklós
| Kiadás: |
Budapest : Európa, 2016 |
Sorozat: |
Vámos Miklós művei |
Eto: |
894.511-31Vámos M.
| Tárgyszó: |
magyar irodalom ; kisregény |
Cutter: |
V 28
| ISBN: |
978-963-405-367-5
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
528, [3] p.
| UKazon: |
201610312
| Analitika: |
Jaj Szenvedélyes emberek Borgisz Hanyatt-homlok
| Kivonat: |
Vámos Miklós négy, korábban már megjelent regényét tartalmazza a kötet. Nyitódarabja, a Jaj (19861987), amelynek fantasztikumba emelt alaphelyzetét az adja, hogy a harmincas éveiben járó Olt Pálhoz és családjához váratlanul vendégek érkeznek: először csak Lina néni, aki Auschwitzban, a
[>>>]
Vámos Miklós négy, korábban már megjelent regényét tartalmazza a kötet. Nyitódarabja, a Jaj (19861987), amelynek fantasztikumba emelt alaphelyzetét az adja, hogy a harmincas éveiben járó Olt Pálhoz és családjához váratlanul vendégek érkeznek: először csak Lina néni, aki Auschwitzban, a koncentrációs táborban pusztult el, majd sorban jönnek egyre többen a zsidóság holokausztjának áldozataivá lett közeli és távoli rokonok. A háromtagú család kezdetben örömmel fogadja őket, ám lassanként kiszorulnak a saját lakásukból, egész életük rendje fölborul. A feltámadt rokonok pedig zajos elevenséggel léteznek, kiújulnak a múltbéli viszályok, és még jobban megnehezítik a házigazdák életét, akik a hirtelen rájuk zúduló múlttal nem tudnak mit kezdeni. A nyolcvanas évek első felében íródott Szenvedélyes emberek címadása mi tagadás maliciózus: hősei kivétel nélkül a negyvenes éveikben járó, még a csúcson levő, de már az értelmetlenség szorongásától egyre inkább tétovábbá váló, új célokat, a boldogságnak legalábbis a reményét kereső karakterek. A Borgisz (19731974) főhőse, Najn Iván tizennyolc esztendős fiatalember, aki a sikertelen egyetemi felvételi vizsga után nyomdásztanulónak megy. A védett családi környezetben, jólétben élő fiatalember fejlődésregénye a mű, amely bemutatja, hogy a szókimondó és lázadó fiú hogyan tudja megőrizni egyéniségét olyan hatalmaskodó kispolgárokkal szemben, mint például Steyer művezető. A regény cselekménye arányos a társadalomkritikai mondandóval, szórakoztatóan és az erkölcsi tanulságok számbavételével mindvégig érdekesen pereg a történet. A Hanyatt-homlok (1981) az előzőhöz hasonlóan, különös hangulatú és szerkesztésű kisregény, amelyben a szerző következetesen vállalja a szürrealista írásmodort: az álom logikája szerint építi föl, keveri össze, majd rakja új rendbe az 1950-től 1980-ig terjedő időszak történéseit, hangulatait. Éppen ezért tényleges eseménysort hiába keres az olvasó, a szereplők életük időhatárait átlépve jelennek meg a rapszodikusan fölbukkanó, sokszor teljességgel irreális szituációkban. A négy kisregény ma is gondolatokkal gazdag szórakozást ígér, ennek szellemében - érdemes ajánlani az olvasók széles táborának.
[<<<]
|
|
|