Aline Ohanesian első regénye kiemelkedő sikert hozott számára, nemcsak hazájában, Amerikában, hiszen számos más nyelvre is lefordították művét, majd jelentős irodalmi díjakra jelölték. A témáját - személyes érintettsége okán - rendkívüli érzékenységgel feldolgozó szerző története olvasható   [>>>]

Aline Ohanesian első regénye kiemelkedő sikert hozott számára, nemcsak hazájában, Amerikában, hiszen számos más nyelvre is lefordították művét, majd jelentős irodalmi díjakra jelölték. A témáját - személyes érintettsége okán - rendkívüli érzékenységgel feldolgozó szerző története olvasható történelmi tablóként, ám lényegét tekintve a mű családtörténet, amely egy generációkon átívelő tragédia és egy gyönyörű, szenvedélyes szerelem krónikája. Az egyik főszereplő, a török Orhan, erős karakterű férfi, aki éveken át élt és dolgozott Németországban, akkor tér vissza hazájába, amikor nagyapja, Kemal meghalt, s bár Orhan örökli a tarka szőnyegeket, kilimeket gyártó vállalkozását, az nagyon megdöbbenti, hogy az anatóliai házukat egy ismeretlen nőre hagyta a nagyapja. Orhan ekkor felkeresi a kilencven esztendős, örmény származású örököst, Szedát, aki egy kaliforniai, különös atmoszférájú idősek otthonában él. Az asszony meglehetős bizalmatlansággal fogadja a férfit, ám beszélgetéseik során lassan-lassan oldódni látszik ellenérzése, és Orhan is egyre közelebb kerül a titokhoz, hogy miféle kapcsolat volt Kemal és Szedát között, és ez alapjaiban változtatja meg az életét? A szerző maga is örmény menekültek (1915-17 között a muzulmán vallású Oszmán Birodalomban több mint félmillió örményt öltek meg, vagy űztek el szülőföldjéről, a történelem örmény holokausztnak is nevezi ezt a szörnyűséget) leszármazottja, kilencéves volt, amikor nagymamája, aki Amerikában talált új otthonra, elmesélte neki családja megrendítő történetét. Ezek a hajdanvolt események indították el Ohanesianban azt a folyamatot, amely végül ebben a gyönyörű regényben, amelynek szövete a tarka kilimek mintáját idézi, állít emléket a túlélőknek, azoknak, akiknek sikerült megmenekülniük, amikor majd másfél millió honfitársukat elpusztították. "Nem én választottam ezt a történetet, hanem az választott engem. Amit megosztottam az olvasóimmal, azt a saját fiaim elől sem fogom eltitkolni." - vallja a szerző, akinek megrendítő, értékes regénye széleskörű ajánlásra érdemes. [<<<]