Az olvasók megszokhatták már, hogy Nyáry Krisztián mindig egy kicsit más nézőpontból, némi fókuszeltolódással látja és ábrázolja azokat a múltbeli tényeket, amelyekről azt hitték, tankönyvekből, régebbi olvasmányokból jól ismerik. A történelmi események fősodrától kissé eltérően foglalkozott a   [>>>]

Az olvasók megszokhatták már, hogy Nyáry Krisztián mindig egy kicsit más nézőpontból, némi fókuszeltolódással látja és ábrázolja azokat a múltbeli tényeket, amelyekről azt hitték, tankönyvekből, régebbi olvasmányokból jól ismerik. A történelmi események fősodrától kissé eltérően foglalkozott a híres magyar írók és művészek szerelmi életével (Így szerettek ők I-II., 2012, 2013) vagy épp a magyar história legmerészebb alakjaival (Merész magyarok, 2015). E könyvében az 1848/49-es forradalom és szabadságharc neves vagy kevésbé ismert szereplőinek leveleiből válogat, hogy e korszak hiteles dokumentumaival, illetve a hozzájuk fűzött rövid történetekkel, magyarázó kommentárokkal mutassa meg, mit gondolt az eseményekről a kor embere, vagy mi az, ami nem is úgy történt, ahogy a tankönyvekben áll, tehát miképp fest e két esztendő történelme „alulnézetből, mintegy azt szemléltetve, mit mutat a történelem, ha nem az utókor perspektívájából szemlélik. A 13 fejezetbe sorolt 162 levél eredeti nézőpontból, szokatlan modorban szól 1848/49-ről. Az Előzmények bemutatásakor a szerző idézi például Andrássy Gyula trágár hangú verses levelét, amelyben a mindenféle férfiak gerjedelmének kiszolgáltatott asszonyhoz hasonlítja Magyarországot. A Március című részben Bártfay József konzervatív politikus egy levelében arról panaszkodik egy héttel a március 15-i forradalom győzelme után, hogy „az akasztani való Petőfi Sándor az új divatú nyakravalót számunka készíté. István főherceg V. Ferdinándhoz címzett levelében azon aggódik, hogy a pesti „féktelen embertömeg a birodalom többi területén is földúlhatja a köznyugalmát. Nyáry Krisztián egy ismeretlen olvasó levelét közli az Életképek 1848 májusi számából, amelyben egy hölgy a nők egyenjogúsítását követeli. Lőw Lipót rabbi, tábori lelkész fölajánlja szolgálatait a haza javára, nevezetesen, hogy beutazza a dél-dunántúli települések hitközségeit, és fegyverfogásra biztatja a zsidó férfiakat. A kötet összeállítója természetesen „klasszikusan ismert leveleket is beválogatott a kötetébe, így részleteket Petőfi és Arany levelezéséből, Kossuth Lajos viddini levelét, a kivégzésére váró Batthyány Lajos feleségének címzett búcsúlevelét; Petőfi utolsó leveléből pedig nem egy halálra készülő forradalmár szól, hanem egy jövőt tervező családapa. Nyáry Krisztián idéz a kor szereplői feleségeinek vagy asszonyhőseinek leveleiből is, mint Teleki Blanka, Szendrey Júlia, Laborfalvi Róza, Kossuth Zsuzsanna. A dokumentumokból számos ismeretlen, netán egészen különös mozzanatra is fény derül, például, hogy Petőfi minden áron meg akarta akadályozni, hogy barátja, Jókai Mór feleségül vegye a jóval idősebb Laborfalvi Rózát. Az események időrendjében közölt 162 levél(részlet) és történetüket leíró fejezet pontos képet ad arról, hogyan festett testközelből 1848/49 megannyi eseménye. Tanúsítva azt is, hogy az akkori emberek esetleg egészen más dolgokat tartottak fontosnak, mint a tisztelettől elhomályosult tekintetű utókor. A korabeli illusztrációkkal, dokumentumokkal, arcképekkel szemléltetett kötet Függelékében forrásjegyzék, szakirodalmi tájékoztató és névmutató található. Nyáry Krisztián kommentált szemelvénygyűjteménye, dokumentum-összeállítása a történelemnépszerűsítés példája lehet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]