Azt a kislányt, aki a kötet ritmikus versszövegeit "mondja", az előszó elbeszélése szerint különös körülmények között ismerte meg a költő. Barátja, Niki, azonban egyszer csak eltűnt: a költői képzelet igyekszik újrateremteni kicsiny lényét, nyíló értelmének játékos logikáját. Ehhez kell igazítania   [>>>]

Azt a kislányt, aki a kötet ritmikus versszövegeit "mondja", az előszó elbeszélése szerint különös körülmények között ismerte meg a költő. Barátja, Niki, azonban egyszer csak eltűnt: a költői képzelet igyekszik újrateremteni kicsiny lényét, nyíló értelmének játékos logikáját. Ehhez kell igazítania azt a perspektívát is, amelyben ő a világot látja - költői módon idézve fel a csodálkozó szemlélődést, ahogy Niki a dolgokat, az élet alaptényeit megragadta. Ámulva töprengett a "látunk" és a "nézünk" közötti különbségen. Játszott a fogalmakkal, állító, tagadó módon forgatta őket. Elgondolkodott a testrészek nevén; igyekezett megérteni azt, hogy mi az "én", és milyen furcsaság adódik abból, hogy vannak "mások". Így jutott el addig a felismerésig, mely szerint az emberek összetéveszthetetlenül egyéniek: "mindenki más". Ismétlő, variációs gondolatritmus lüktetésére épülnek fel, s futnak zárófordulatra a kötet versei. Több is akad közöttük, amelyben egy-egy köznyelvi fordulat szó szerinti értelmezésével, szóviccszerűen játszik a költő. Noha a versek főhőse kisleány, és a kiadó is három éves kortól ajánlja a kötetet, azok nyelvi, szemléleti humorának az élvezetéhez már érettebb korra van szükség. A szöveget Szalma Edit színvonalas, stílusos színes rajzai illusztrálják. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]