Cím: |
Asszonyszerelem, asszonysors
| Szerző: |
Nádasdy Borbála (1939) |
Szerz. közl: |
Nádasdy Borbála
| Kiadás: |
[Somorja] : Méry Ratio Kiadó, 2017 |
Eto: |
894.511-94Nádasdy B.
| Tárgyszó: |
magyar irodalom ; memoár |
Cutter: |
N 12
| ISBN: |
978-80-8160-059-3
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
134 p.
| UKazon: |
201823206
| Kivonat: |
A nagy múltú magyar család sokáig Párizsban élt grófi leszármazottja, Nádasdy Borbála, már öt könyvében „rögzítette életének krónikáját. A mostani kötetében, amelynek címe Robert Schumann 1840-ben – Chamisso verseire – írt dalciklusát idézi, életének későbbi szakaszát, a már idősödő asszony éveit
[>>>]
A nagy múltú magyar család sokáig Párizsban élt grófi leszármazottja, Nádasdy Borbála, már öt könyvében „rögzítette életének krónikáját. A mostani kötetében, amelynek címe Robert Schumann 1840-ben – Chamisso verseire – írt dalciklusát idézi, életének későbbi szakaszát, a már idősödő asszony éveit kelti életre, „pasztell színekkel, lírai hangvétellel. Imádott férje, életének nagy szerelme, a francia, Jean Poyeton neves építész volt. Amikor felesége arra vágyott, hogy hazaköltözzenek Magyarországra, a férfi, akárha maga is magyar születésű volna, egy percig sem habozott, mindenben örömmel támogatta feleségét, hogy Magyarországon folytassák tovább a közös életet. A szerzőnek azonban nem volt egyszerű elválni Franciaországtól, attól a „hazától, amely évtizedeken keresztül, életének kétharmad részében az otthona volt. Egy évet kapott azután a sorstól a házaspár, hogy magyar földön, kettesben, nagy szeretetben élvezhessék a Balaton-felvidék gyönyörűségét, ahol saját szőlőt neveltek és saját bort is termeltek az ősi birtokon. Miután férje meghalt Nádasdy Borbála ismét papírt és tollat ragadott, hogy visszaemlékezések sorában keltse életre a híres család egykori tagjainak alakját, miközben szó esik még a hétköznapi élet apró-cseprő örömeiről, a hazai ízek, máshoz nem fogható élvezetéről, varázslatáról. Többek között megéled még a kötet lapjain az író-olvasó találkozók baráti, érdeklődéssel áthatott légköre, a magányban megélt esti csendek, amelyek újra meg újra előhívják a régmúlt emlékeit, a Bakony erdői, ahová férjét temették, és ahol felesége is nyugodni fog majdan. A lírával áthatott, emlékező sorok egy nagytudású asszony „monológjaiként olvashatók, tudósítva egy régi múltba vesző világ értékkel teli mindennapjairól. Az idősebb, értelmiségi korosztály tagjai bizonyára érdeklődéssel forgatják majd a fekete-fehér fotók sokaságával illusztrált kötetet. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|
|
|