A gyűjtögetésről valószínűleg a legtöbben az ősemberekre asszociálnak, akik táplálékuk jelentős részét erdőn-mezőn kóborolva, az ehető növényeket összeszedve szerezték be. A szerző, David Hamilton azonban "élővé" teszi ezt a tevékenységet: arra hívja fel a figyelmünket, hogy természeti
[>>>]
A gyűjtögetésről valószínűleg a legtöbben az ősemberekre asszociálnak, akik táplálékuk jelentős részét erdőn-mezőn kóborolva, az ehető növényeket összeszedve szerezték be. A szerző, David Hamilton azonban "élővé" teszi ezt a tevékenységet: arra hívja fel a figyelmünket, hogy természeti környezetünkben ma is számos olyan vadon termő növény található, amely nemcsak fogyasztható, de egyenesen ízletes is. A nyitófejezet általánosságban foglalkozik a gyűjtés tevékenységével: kiderül, hogy miért, hol és mit viselve gyűjtsünk, hogyan ügyeljünk védett növényekre, s mihez kezdjünk a "zsákmánnyal" a konyhában. A folytatásban a szezonális gyűjtögetnivalóról olvashatunk északonkénti bontásban. Olvashatunk arról, hogy milyen fogyasztható növények teremnek odakünn tavasszal (csalán, medvehagyma, tyúkhúr, fodormenta), nyáron (bodza, mezei sóska, erdei szamóca, pöfeteggomba), ősszel (alma, vadrózsa, mogyoró, szelídgesztenye), és télen (kökény, nyír és madársóska). A szöveget - amely rengeteg kiváló receptet is tartalmaz - szép színes fotók kísérik. A kiadványt mutató zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]