Az amerikai pedagógiaprofesszor lenyűgözően izgalmas könyve Hitler személyiségének, politikai pályafutásának egy titkos mozgatórugóját tárja föl. Hitler 1909 telén hómunkásként fogadta meg magának, amikor a bécsi trónörököspár, Károly főherceg és Zita hercegnő az Imperial Szállóba érkezett egy   [>>>]

Az amerikai pedagógiaprofesszor lenyűgözően izgalmas könyve Hitler személyiségének, politikai pályafutásának egy titkos mozgatórugóját tárja föl. Hitler 1909 telén hómunkásként fogadta meg magának, amikor a bécsi trónörököspár, Károly főherceg és Zita hercegnő az Imperial Szállóba érkezett egy bálba, hogy egyszer majd ő is végigmegy a vörös szőnyegen. Ausztria megszállásakor beváltotta esküjét, és míg az Anschlusst követően titokban mentességet adott az édesanyját ápoló zsidó orvosnak és egykori két zsidó katonatársának, Ferenc Ferdinánd két fiát elsőként szállíttatta Dachauba, megparancsolva, hogy semmiféle kíméletet ne tanúsítsanak irántuk. James Longo kiváló pszichológiai érzékkel mutatja be, hogy milyen személyes gyűlölet, ifjúkori sérelmek, vélt vagy valós megaláztatások érlelték Hitler politikai nézeteit, amelyek így vagy úgy a Habsburgokhoz, illetve az általuk vezetett soknemzetiségű birodalom szellemiségéhez, társadalmi viszonyaihoz kötődtek. Az elbeszélés fonala két szálon fut: egyrészt Hitler kevéssé ismert bécsi éveit eleveníti fel a vele kapcsolatban lévők memoárjai segítségével, tele a különböző politikusok látogatásai során a tömegben elvegyülő későbbi diktátor érzéseit ecsetelő részletekkel, a munkásmozgalomban résztvevő munkásokkal kapcsolatos ellenérzéseit megfogalmazó szavaival és egyéb életrajzi érdekességekkel. (Például Hitler egy alkalommal, mikor egy galíciai zsidó koldust a rendőrség tiltott koldulás miatt bevitt, készségesen jelentkezett tanúskodni. Amikor az éhenkórász alkalmi munkás Hitler megtudta, hogy a koldus rengeteg pénzt rejtegetett, minden előítéletét igazolni látta.) A másik szál a letartóztatott, majd házi őrizetben tartott Habsburg trónörökösök, Hohenberg Miksa és Ernő sorsa, mely levelek, visszaemlékezések tükrében tárul fel, életüket és családjukkal való kapcsolatukat nyomon követve egészen a második világháború végéig, amikor is a legfiatalabb Habsburgokat is besorozták "ágyútölteléknek" a náci háborús gépezetebe. James Longo köszönetnyilvánításában elmondja, hogy könyvét egy gyerekkori találkozás ihlette, édesanyja egyszer bemutatta az akkor Amerikában élő Kurt Schuschnigg volt osztrák kancellárnak, aki szintén megjárta a Gestapo fogságát, akkor hallott először Ausztriáról, Németországról, koncentrációs táborokról, ami egy életre felkeltette érdeklődését. A felhasznált irodalomjegyzékkel és névmutatóval záródó könyv történelmi lektűr, de hiteles szemtanúk nyomán íródott. Külön kiemelendő az igényes nyomdai kivitel és a kiváló fekete-fehér fotómelléklet. Széles körben ajánlható a huszadik századi történelem kulisszatitkai iránt érdeklődőknek. [<<<]