Az immár ikonikus jelentésű 1968 nyugat-európai történéseit egy olyan generáció föllépése idézte elő, amelyik annyira elidegenedettnek érezte magát a saját korától, hogy elvetette az uralom minden formáját, és a nyilvánosság szerkezetének radikális átalakítását szerette volna elérni. E nemzedék   [>>>]

Az immár ikonikus jelentésű 1968 nyugat-európai történéseit egy olyan generáció föllépése idézte elő, amelyik annyira elidegenedettnek érezte magát a saját korától, hogy elvetette az uralom minden formáját, és a nyilvánosság szerkezetének radikális átalakítását szerette volna elérni. E nemzedék harsány hangja elért a vasfüggönyön túlra, a szocialista világba is, csak ott más visszhangot vert. Az 1968 óta eltelt fél évszázad megmutatta, hogy minden országnak megvolt a maga 68-a, és annak mindenütt fönnmaradt a sajátos hagyománya. E kiterjedt témáról rendezett konferenciát a Fiatal Írók Szövetsége 2018 októberében, az itt elhangzottak adják a tanulmánykötet anyagának gerincét. Az előadók, szerzők nem is elsősorban az 1968-as eseményeket vizsgálják, inkább az eredőivel, megnyilvánulási formáival és következményeivel foglalkoznak. Az első fejezet (Lehetséges, hogy semmi sem lehetetlen?) három dolgozatának szerzői 68-at, mint életérzést vizsgálják, megállapítva, hogy ez volt a történelem utolsó még nem digitális tömegmozgalma, amelyben viszont bőven volt szerepe a televíziónak vagy az LSD-nek, miközben az események köré kirajzolódott a globalizmus kontextusa. A második rész (Kinek a forradalmai?) az események történelmi és nemzetközi környezetét rajzolja föl, kifejtve, hogy ez az év nemcsak Párizsban és Prágában hozott fordulatot, de a fél világra kihatott, számos helyen megújulást indukálva. Szó esik e részben a török diákmozgalmakról, a kínai kulturális forradalomról és a jugoszláviai fiatalok megmozdulásairól. A harmadik fejezet (Idegenség, adaptáció, túlazonosulás) 68 kulturális megjelenéseit mutatja be, például azt, hogy szelleme miként hatott a divatra vagy a képregény műfajára. Ez utóbbi témát szemlélteti Sváb József és Lajtai Mátyás A tavasz normalizálása című képregénye, amely a csehszlovákiai 68 hangulatát idézi meg. Az utolsó rész (Prágai ősz) egy kerekasztal-beszélgetés lejegyzett szövege, ebben a Varsói Szerződés hadseregeinek csehszlovákiai inváziójáról szólnak a résztvevők, illetve annak mába érő emlékezetéről. Az előadók, szerzők, hozzászólók – mint Földényi F. László, N. Pál József, Hunčík Péter, Végel László, Csatári Bence – végül is olyan összefüggésekre világítanak rá, amelyek ötven év elteltével is kihatnak az akkori események értékelésére, hiszen az emlékezet sajátos módszere mindig visszahat a múlt tényeinek megítélésére. A konferenciakötet nagy történelmi és művelődéstörténeti gyűjtemények darabja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]