Az akkor fiatal filmtörténész ötven éve készítette első terjedelmesebb filmes életinterjúját; jelen kötet az 1969 -1971 között magnószalagon rögzített beszélgetéseiből ad közre 19-et, nagyobb hányaduk most jelenik meg először nyomtatásban. A hosszabb interjúk a II. világháború utáni évtizedek jeles   [>>>]

Az akkor fiatal filmtörténész ötven éve készítette első terjedelmesebb filmes életinterjúját; jelen kötet az 1969 -1971 között magnószalagon rögzített beszélgetéseiből ad közre 19-et, nagyobb hányaduk most jelenik meg először nyomtatásban. A hosszabb interjúk a II. világháború utáni évtizedek jeles alkotóiról, a hazai filmművészet helyzetéről, irányairól és a filmkészítés kulisszatitkairól tudósítanak, főleg arról az izgalmas korszakról, amikor az államszocializmus kézivezérléssel irányította a filmgyártást, mégis remekművek sora készült el. Szekfü András tudatosította, a film autonóm alkotás, egyedi esztétikai produktum, ugyanakkor elkészültét sok külső szempont – főképp politikai – befolyásolja, ezért kérdései egy része épp ezekre irányult. Interjúalanyainak többsége filmrendező (Bacsó Péter, Fábri Zoltán, Herskó János, Kovács András, Makk Károly, Máriássy Judit és Máriássy Félix, Radványi Géza, Ranódi László, Szőts István, Várkonyi Zoltán). Szerepel még a kötetben operatőr (Illés György) és filmszakmai, filmpolitikai vezető (Angyal László, Hont Ferenc, Horváth Márton, Kende István, Radó István, Révai Dezső, Szántó Miklós, Újhelyi Szilárd). A beszélgetések főképp az elkészült művekre irányultak, de rengeteg bennfentes információ is elhangzott a 40-es évek második felétől kezdődő és az interjúk elkészültéig tartó időszak filmgyártásáról, miközben csaknem teljesség igényű portré is kirajzolódik egy-egy interjúalanyról. Szőts István fölidézte, hogyan találkozott Nyírő Józseffel, az Emberek a havason írójával; Ranódi László, a Pacsirta és az Aranysárkány rendezője Kosztolányi-élményéről beszélt; Újhelyi Szilárd, az egykori Filmfőigazgatóság munkatársa a Körhinta bemutatásának körülményeit idézte föl. Természetesen sorra kerültek a korszak filmremekei, a Liliomfitól a Talpalatnyi földig vagy az Elveszett paradicsomig, Várkonyi Zoltán Jókai- és Gárdonyi-adaptációiig. Kiderül, hogy a korszakban a művészfilmek java része is szórakoztató volt, a szórakoztató filmek is sokszor művészi színvonalat képviseltek. Az interjúk egy része szinte a vallomástevő monológja, más része párbeszéd a beszélgetést irányító Szekfü Andrással, de valamennyi a II. világháború utáni szűk három évtized magyar filmtörténetének személyes nézőpontú krónikája. Minden filmes állományrészben helye van. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]