Grexa Izabella történész, a 20. századi társadalom- és azon belül nőtörténet kutatója Király Erzsébet véletlenül előkerült naplóját elemezve keresi a választ arra a kérdésre, hogy milyen élethelyzetei és döntési lehetőségei adódtak az államszocializmusban egy munkásasszonynak. A sziporkázó   [>>>]

Grexa Izabella történész, a 20. századi társadalom- és azon belül nőtörténet kutatója Király Erzsébet véletlenül előkerült naplóját elemezve keresi a választ arra a kérdésre, hogy milyen élethelyzetei és döntési lehetőségei adódtak az államszocializmusban egy munkásasszonynak. A sziporkázó stílusban és megejtő őszinteséggel megírt, nem ritkán szellemes életigazságokat is megfogalmazó följegyzések – ilyen például a könyv címét is adó „Csupa paradicsom az élet, csak ehetetlen bonmot is – az 1940-es évektől egészen az 1990-es évekig engednek páratlan betekintést egy hétköznapi nő mindennapjaiba. A történelemtudományban a mikrotörténetírás és a hétköznapok történetének kutatása a 20. század utolsó harmadától meghatározó tendencia, mely szkeptikusan tekint a nagybetűs Történelem ideájára, s a „nagy történelmi események vizsgálata helyett a személyes élettörténetekből kirajzolódó narratívák rögzítésére tesz kísérletet. Az elsőre jelentéktelennek tűnő részletek, például a napi rutin, a munka és a munkán kívüli világ, a lakhatási körülmények, az étkezési és öltözködési szokások felé fordulás lehetővé teszi a múlt mélyebb megértését. Láthatóvá válik, hogy mi jelentett kihívást, mivel küzdött az adott társadalmi körülmények és életfeltételek között az illető, s ezekre a helyzetekre milyen megküzdési stratégiákat alkalmazott. Az egyéni történetek pedig sokszor a nagyobb egészre is rálátást engednek. Így Király Erzsébet élettörténete is – egyedisége mellett – magába sűríti a korszak politikai-gazdasági-politikai tendenciáit is. Árván maradt gyermekként bőrén tapasztalta a „gyermekmenhelyek, gyermek- és leánynevelő otthonok helyzetét és a nevelő szülőkhöz kerülés folyamatát, később belecsöppent a munka (textil- és vendéglátóiparban dolgozott) és a nagyváros világába, házasságok és válások, albérletből albérletbe költözés kísérték életét, s az alkoholizmus és öngyilkosság „menekülőútjai is megkísértették. Grexa Izabella a személyes történet vizsgálata mellett a szóban forgó intézmények alakulására, leírására, valamint az azokat háttérben mozgató ideológiák megragadására is hangsúlyt fektet. A korszak kutatói, az államszocializmus mindennapjai, a nők története iránt érdeklődők hasznos és izgalmas olvasmánya lehet. [<<<]