Az ezeréves magyar katolikus egyház 1944 és 1989 között három olyan diktatúra nyomásának elszenvedője volt, amely az állam ellenfelének, sőt ellenségének tekintette a klérust. Szálasi Ferenc, majd Rákosi Mátyás és Kádár János neve által fémjelzett állampárti elnyomásban az utóbbi kettő azzal   [>>>]

Az ezeréves magyar katolikus egyház 1944 és 1989 között három olyan diktatúra nyomásának elszenvedője volt, amely az állam ellenfelének, sőt ellenségének tekintette a klérust. Szálasi Ferenc, majd Rákosi Mátyás és Kádár János neve által fémjelzett állampárti elnyomásban az utóbbi kettő azzal toldotta meg az üldözést, hogy ideológiai küzdelmet is folytatott az egyházzal és a hívekkel szemben, mert a társadalom „átnevelését is célul tűzte ki. Farkas Gábor egyháztörténész a történelmi korszakoknak megfelelően három részben tárgyalja a magyar katolicizmus 1944 és 1989 közti üldöztetését. Az első részben (Ideológiák kereszttüzében: a Szálasi-diktatúra) szól a náci ideológia és a kereszténység kezdetben kevéssé konfrontatív viszonyáról. Fordulat akkor állt be, amikor 1937-ben XI. Piusz pápa egyik enciklikájában elítélte az „újpogányságot; ettől kezdődően a magyar püspöki kar elhatárolódott mind a német nácizmustól, mind a hazai hungarizmustól, erre szolgált számos elöljáró példával Serédi Jusztinián esztergomi érsek. A II. világháborút követő „koalíciós évek rövidke időszaka után, a kommunista hatalomátvételt követően Rákosi Mátyás diktatúrája abból a marxi tételből indult ki, hogy a vallás a társadalmi igazságtalanság talaján keletkezett, egyben annak igazolója (A Rákosi-diktatúra szorításában). A szerző bemutatja a kommunizmus vallásellenességét, az üldözés ideológiai alapjait, majd rátér konkrét megnyilvánulásaira, az egyházi iskolák államosításától az egyházi szervezetek elleni retorziókon át Mindszenty József peréig, illetve az 1950-ben meghirdetett „békepapi mozgalomig. A harmadik részben (Egyházüldözés a Kádár-rendszerben) a szerző rámutat, hogy az 1956 utáni korszak sok tekintetben folytonos volt a Rákosi-érával, ahogyan változatos adminisztratív eszközökkel szűkítették az egyház mozgásterét. E periódus jellegét szemlélteti Mindszenty József forradalom utáni sorsa, az Állami Egyházügyi Hivatal fölállítása, az ügynökök beépítése az egyházi szervezetekbe. Némi enyhülés, a párbeszédre való készség csak 1964 után, a Vatikán és Magyarország közötti megállapodás aláírása után következett be. A kötethez csatolt, archív fotókkal szemléltetett Függelékben fontos dokumentumok szövegei – így például Mindszenty hercegprímás 1956. november 3-i rádióbeszéde – vagy a pócspetri ügy anyagainak kivonata tanulmányozható. A bibliográfiával kiegészített, tudománynépszerűsítő stílusban megírt könyv minden történeti gyűjteményben helyet kaphat. [<<<]