A pszichiáter szerző egy nagyszabású, csaknem kétszázezer ember bevonásával végrehajtott kísérletsorozatában azt vizsgálta, hogy az általa megkülönböztetett agytípusok milyen stratégiák mentén generálják a boldogságérzetet. Ennek részletes kielemzése után készítette el azt a módszert, amely   [>>>]

A pszichiáter szerző egy nagyszabású, csaknem kétszázezer ember bevonásával végrehajtott kísérletsorozatában azt vizsgálta, hogy az általa megkülönböztetett agytípusok milyen stratégiák mentén generálják a boldogságérzetet. Ennek részletes kielemzése után készítette el azt a módszert, amely egyrészt segít behatárolni, hogy mi magunk milyen fajta elmeszerkezettel bírunk, másrészt ennek alapján kulcsot kaphatunk ahhoz, hogy miként érhetjük el a leghatékonyabban a boldogság állapotát. Bevezetőjében rögtön azzal kezdi, hogy elmagyarázza a boldogság fogalmát, rámutatva a legtipikusabb félrevezető téveszmékre, amelyek bár benne vannak a köztudatban, mégsem hoznak örömet (például ha valamiből több van, ha hiszünk a reklámoknak, ha azt hisszük, hogy máshol boldogok leszünk, hogy az alkohol, a pénz, az édesség boldoggá tehet stb.), és egyúttal feltár hét olyan tényezőt, amelyek valóban kiegyensúlyoznak. Az ezt követő szakaszban elmagyarázza a tipológiát, amelynek mentén kidolgozta elméletét, majd bemutatja az öt fő agytípus - a kiegyensúlyozott, a spontán, a kitartó, az érzékeny és az óvatos - jellemzőit. A folytatásban a boldogságérzet biológiai és pszichológiai hátterével foglalkozik, kitérve az ezt veszélyeztető tényezőkre, a boldogságot segítő gyakorlatokra, készítményekre és étrendre. Az utolsó két részben esik szó a kapcsolatokban fellelhető örömről, a különböző kultúrák boldogságról szóló tanításairól, és a boldogság spirituális vetületeiről. A kötetet a témakör rövid összegzése zárja. [<<<]