A dán irodalom klasszikusának értékes írásait ezidáig még nem olvashatták magyarul az érdeklődők. Tove Ditlevsen Koppenhága trilógiáját (Gyermekkor; Ifjúkor; Házasság) ezzel, a most megjelent első kötettel indította útjára a Park Könyvkiadó. Az írónő memoárja hazájában az 1960-as 70-es évek fordulóján látott először nyomdafestéket, benne a mesélő hitelesen, őszintén és a sorokon átsejlő halk szavú fájdalommal tárja az olvasók elé gyermek és kora kamaszéveinek emlékképeit. A gyerekkor hosszú és keskeny, mint egy koporsó, és egyedül nem lehet kijutni belőle. ***Különleges, egyedülálló tehetsége révén megrendítő őszinteséggel vetíti ki lelki vívódásainak, traumáinak lélekrajzát, végtelen szeretettel és érzékenységgel visszamenve az időben, hogy gyermeki énjének rajzolatát az önéletrajz és a fikció keretein belül körvonalazza. Tove élete 1918. december 14-én egy kis kétszobás lakásában, a koppenhágai Vesterbo negyedben kezdődött el, abban az évben, amikor véget ért a Nagy háború. Edvin bátyja az első világháború kitörésekor született, amikor a harminchét éves édesapjuk fűtőként dolgozott. A szerelemgyerekként született apa, már hétéves korában, bojtárként kereste meg a kenyerét, majd miután tizenhat évesen Koppenhágába költözött megszakított minden kapcsolatot a családjával. Itt ismerkedett meg az akkor tizenhat éves eladólánnyal, aki Tove édesanyja lett. A két ember természete mindenben különbözött, az édesapa melankólikus természetű volt, komoly, erkölcsös ember, míg az édesanya, eleven, bolondos, felelőtlen és hiú, miként természetüket leírja a szerző. Tove hatéves, amikor az édesapját kirúgják a munkahelyéről, ez pedig nagyon megnehezítette az amúgy is szerény körülmények között élő család életét. Edvint szakmunkásnak szánják, festőnek tanul, mert a család úgy érzi, ezzel magasabbra juthat majd. Az édesapa nagyon sokat olvas, erre bíztatja a lányát is, aki már kiskamaszként megismerkedik Martin Andersen Nex, Ditte, az ember lánya című világhírű regényével. A könyv elvarázsolja kislányt, tizenkét évesen ő maga is írni kezd. Először verseket, majd hosszabb történeteket vet papírra, az írás, az alkotás öröme áthatja minden porcikáját, annak ellenére, hogy szerelmes verseinek alanyát többnyire csak elképzeli és annak ellenére, hogy az édesanyja badarságnak tartja mindezt. A kamaszlány irodalmi előképeit a zsoltárok a népdalok és a 19. századi lírikusok versei jelentették. Tehetsége révén lassan kezdte el felépíteni erre a tudásra értékes gondolatait, csodaszép metaforáit. Bár jó tanuló volt, nem mehetett gimnáziumba dolgoznia kellett, és a visszaemlékezés visszfényében életre kelő emlékképek visszatükrözik a gyermekkora végéhez ért kislány szomorúságát, de a reményt is, hogy egyszer íróvá váljék. Rendkívüli érzékenységgel megírt, sok helyütt fájdalmas kicsengésű napló ez, amelynek szerzőjével mindazoknak érdemes megismerkedni, akik értékes irodalmi alkotások befogadására vágynak. A művet 2021-ben a New York Times az év legjobb könyvei közé sorolta. A trilógia második köteténnek megjelenését 2023 őszére, míg a harmadik kötet kiadását 2024 tavaszára ígéri a kiadó. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
