James Joyce eleddig lefordítatlan, korai önéletrajzi műve jelenik most meg magyarul, Kappanyos András tolmácsolásában. Mint ahogy a fordító írja, a „Stepen Hero nem mestermű, hanem a majdani mester tanoncéveinek dokumentuma. Joyce huszonkét éves korában, 1904 elején kezdte írni, öccse naplójának   [>>>]

James Joyce eleddig lefordítatlan, korai önéletrajzi műve jelenik most meg magyarul, Kappanyos András tolmácsolásában. Mint ahogy a fordító írja, a „Stepen Hero nem mestermű, hanem a majdani mester tanoncéveinek dokumentuma. Joyce huszonkét éves korában, 1904 elején kezdte írni, öccse naplójának tanúsága szerint felháborodásában, amiért egy folyóirat visszautasította Önarckép című, saját helyzetét és programját elemző költői esszéjét. Még azon év tavaszáig bezárólag elkészült az első tíz fejezettel, és vele párhuzamosan megszülettek a Dublini emberek (200014252) első novellái is. Ezt követte 1904 nyarának és kora őszének eseménydús időszaka, melynek számos történését az Ulysses (legutóbb: 202112230) egyetlen napba sűrítve meséli el. A szerző ősszel, Dublin elhagyása után, Pólában és Triesztben folytatta a Stephen Herót, ekkor azonban felhagyott az írásával. A mű így befejezetlen maradt, és két évvel később hozzálátott az ír fiatalember, Stephen Daedalus egyház, haza és család elleni lázadásáról szóló regénye, az Ifjúkori önarckép (201210172) írásához, melybe a Stephen Hero narratív anyagának nagy részét beolvasztotta. Mai napig nem tudni, mi történt a hiányzó fejezetekkel, ám a legvalószínűbbnek azt tartják a Joyce-kutatók, hogy a másik műbe történt beemelés áll a kézirat fennmaradó része vélhető megsemmisítésének háttérben: amit lehetett, azt fokozatosan beledolgozta az Ifjúkori önarcképbe, a régi formát pedig már túlhaladottnak vélte. A kéziratot egyébként öccsénél hagyta Triesztben, és az később Sylvia Beachhez, az Ulysses első kiadójához került. Elsőként a szerző halála után három évvel, 1944-ben jelent meg, igaz nem az egész fennmaradt anyag, ugyanis néhány oldal elkallódott, és azok csak 1963-ban kerültek kiadásra. A mű elsősorban azért érdekes – nemcsak a kutatóknak, de Joyce rajongóinak is –, mert azokat a történéseket is elbeszéli Stephen Daedalus életéből, amely kimaradt a másik műből. A fennmaradt fejezetek egyébként nagyjából az Ifjúkori önarckép ötödik fejezetének feleltethetők meg, Stephen első két egyetemi évét felölelve. Ennek az időszaknak a tárgyalása azonban így négyszer-ötször akkora terjedelmű. A kész regényben alig esik szó például Stephen és szülei kapcsolatáról, míg a Stephen Heróban ez hangsúlyos elem. Tanúi lehetünk annak a jelenetnek, amelyre a másik műben csak utalás történt: Stephen anyjával folytatott vitájának a húsvéti kötelességről és a vallás elhagyásáról. Méltó intellektuális társaként jelenik meg a műben öccse, Maurice, aki a másik regényből teljesen kimaradt, csakúgy, mint Stephen húga, Isabel betegsége és halála. Az Ifjúkori önarcképben pedig csak utalás történik arra a lányra, aki iránt a főhős vonzódik, itt azonban jobban megismerhetjük őt is. Valós karaktereteken alapuló barátainak, Cranly-nek, Lynchnek és az itt Madden néven szereplő Davinnek is nagyobb szerep jut a regényben, megismerhetjük az ő előtörténetüket, de az egyetemi rendszert és az ottani élet sivárságát is részletesebben bemutatja a szerző, mely egyházellenességének kialakulását és azon folyamatot is jobban megvilágítja, mely később a University College elhagyásához vezetett (bár ez utóbbi már nem jelenik meg a Stephen Heróban). Az elsősorban a többi Joyce-mű kontextusában érdekes kötetet a fordító értő utószava, jegyzetek és bibliográfia zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]