Az "észrevétlen tehetségnek" is nevezett Zoltán Gábor regénye 1944 decemberében, az orosz csapatoktól megközelített Budapesten játszódik, közelebbről a budai Városmajor környékén. Itt, a Maros utcában áll a kerületi nyilas ház, ahol emberek sokaságát kínozzák, ütlegelik, ahol tömegesen mészárolják   [>>>]

Az "észrevétlen tehetségnek" is nevezett Zoltán Gábor regénye 1944 decemberében, az orosz csapatoktól megközelített Budapesten játszódik, közelebbről a budai Városmajor környékén. Itt, a Maros utcában áll a kerületi nyilas ház, ahol emberek sokaságát kínozzák, ütlegelik, ahol tömegesen mészárolják le a zsidókat, vagy azokat, akik kapcsolatban állnak zsidókkal. A regény főhőse az iparos Renner, akit zsidó felesége és szeretője miatt vertek két napig, de aztán kiengedik azzal, hogy sofőrként szolgáljon a nyilasoknak, ő szállítja a meggyilkoltak holttestét a Duna-partra. Az ő jövés-menése folytán pillanthat be az olvasó a nyilas ház életébe, amely egészen paradox és riasztó képet mutat, hiszen amíg az egyik teremben halálra rugdossák az áldozatokat, addig a másik helyiségben a munkában megfáradt verőlegények jó étvággyal kanalazzák a pörköltet, szalonnáznak, iszogatnak, viccelődnek, nagy röhögések közepette történeteket mesélnek halálra kínzott emberekről. Ezek az emberek a konyhában éppen úgy élik az életüket, ahogyan a háború előtt élték, és a vallató szobában élik új életüket, azt, amelyre az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvétel teremtett lehetőséget. Egy idő után Renner is fegyvert kap, ám ő igyekszik távol tartani magát a brutalitástól - nem valami humanista megfontolásból, inkább kényelemből, no meg az is eszébe jut, hátha egy túlélő majd tanúskodni fog ellene. Aztán fölbukkan Renner öccse is, a katonaszökevény, aki épp a nyilasok közé vegyülve akarja megúszni a frontszolgálatot. Csakhogy belőle mihamar szenvedélyes "vadász" lesz, aki bujkáló zsidókra vadászik. Zoltán Gábor regényében meglehetősen gyakori a kegyetlenség naturalista ábrázolása, illetve a nőkkel erőszakoskodó nyilasok tetteinek kendőzetlen megjelenítése. Mivel az állati kegyetlenkedést nehéz hitelesen - és nem hatásvadász módon - ábrázolni, az író egyrészt pontos és higgadt objektivitással beszéli el a legszörnyűbb részleteket is, másrészt hitelesen közvetíti a faragatlan nyilasok beszédstílusát, magyartalanságait, kültelki jassznyelvét. Jellegzetes módszere, hogy minél drasztikusabb a jelenet, annál személytelenebb hangon beszél. És ezen a ponton vetődik föl az a kérdés, hogy a brutalitás és a pornográfia tömény és kendőzetlen ábrázolása - a vészkorszak történelmi háttere előtt - fölveti a giccsbe fordulás veszélyét. Ráadásul az erőszaknak eme tobzódásában a szereplők elveszítik egyéniségüket, a nyilasok arctalan tömeget, emberi masszát alkotnak, voltaképp gyilkológépek ebben a téli világban, miközben a téboly egyre fokozódik. A regény végén Rennert arra kényszerítik, hogy egyszerre gyalázzon meg két zsidó nőt, a feleségét és a szeretőjét. A regény írója a folyamatos sokkolás módszerével akarja ráébreszteni az olvasót az ember lelkében és a társadalom természetében lappangó brutalitás veszedelmére. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]