Melankolikus hangulatú, lassú folyású regény A névtelen kávéház. 1966 késő nyarának egy napján a történet központi alakja, Robert Simon úgy dönt, megvásárolja és megnyitja a Bécs Karmelita piaca melletti szegény negyedben magára hagyott kávézót, amelynek tulajdonosa nemrégiben elköltözött a   [>>>]

Melankolikus hangulatú, lassú folyású regény A névtelen kávéház. 1966 késő nyarának egy napján a történet központi alakja, Robert Simon úgy dönt, megvásárolja és megnyitja a Bécs Karmelita piaca melletti szegény negyedben magára hagyott kávézót, amelynek tulajdonosa nemrégiben elköltözött a városból. Robert szüleit korán elveszítette, apja a hadikórházban hősi halált halt, majd ezután az édesanyja vérmérgezés következtében távozott az élők sorából. A fiú iskolásévei után, már tizenöt évesen a saját lábára állt, mivel kevés volt az egészséges férfi, hamar munkát talált, majd bérbe vette egy hadiözvegy szobáját. Miután a piac melletti, sötét és lepusztult kávéház bezárt, a vendéglős egy dél-burgenlandi szőlősgazda nem igazán fektetett az üzletbe, majd eltűnt a városból, Robert szállásadónője biztatására megnyitotta a saját kávézóját. Simon sokáig gondolkodott azon milyen nevet adjon élete új terének, de végül úgy döntött a kávézó névtelen marad. Valójában nem Robert története a regény, hanem a kávézóé, amelynek vendégei környékbeli szegény munkásosok, akik lassan megtöltik élettel a helyiséget, beszélgetéseik szövetéből bomlanak ki emberi sorsok, szenvedélyek, szerelmek, barátságok, vágyak. A szépen megírt halk szavú történet a mára már letűnt Bécs helyszíneit, életképeit villantja fel hitelesen, élvezetesen, érdemes ajánlani. [<<<]