A 20. századi magyar politikatörténet egyik legellentmondásosabb, noha nem túl jelentős alakja volt Rátz Kálmán (1888-1951), aki fiatalon katonai pályára lépett, húszévesen már huszártiszt volt. Az I. világháborúban orosz fogságba esett, ahonnét, jelesül Turkesztánból hazaszökött. Idehaza alapító   [>>>]

A 20. századi magyar politikatörténet egyik legellentmondásosabb, noha nem túl jelentős alakja volt Rátz Kálmán (1888-1951), aki fiatalon katonai pályára lépett, húszévesen már huszártiszt volt. Az I. világháborúban orosz fogságba esett, ahonnét, jelesül Turkesztánból hazaszökött. Idehaza alapító tagja volt az Országos Véderő Egyesületnek, itt került kapcsolatba később pártfogójával, Gömbös Gyulával. 1919 februárjában ellenforradalmi szervezkedés vádjával lecsukták, csak a Tanácsköztársaság bukásával szabadult ki. Tiszti különítményes lett, részese a visszatérő IV. Károly ellen tervezett merényletnek. A konszolidáció időszakában a Hadtörténeti Levéltárban dolgozott, ezt az időszakot úgy minősítette, mint valami hibernált állapotot. Életének legkülönösebb szakasza az 1930-as évekre esett, kapcsolatokat épített ki az illegális baloldallal, Madzsar Józseffel, és általa került kapcsolatba József Attilával, akit – az akkori szóbeszéd szerint – Gömbös Gyula meg akarta nyerni egyfajta kézben tartható munkásvezetőnek. Rátz inspirálta a költőt, hogy megírja életműve legkevésbé magyarázható darabját, A nemzeti szocializmus (1933) című újságcikket. Rátz Gömbös legbelső köréhez tartozott, miközben a parlamentben a szociális kérdések megoldását sürgette; kapcsolatban volt a Peyer Károly vezette szocdemekkel, ám 1938-ban a nyilasokhoz csatlakozott, hogy közben elítélje a zsidóságot érő atrocitásokat. 1941-ben saját szélsőjobboldali pártot alapított, miközben forszírozta a Szovjetunióval való kapcsolatok élénkítését, és kapcsolatban állt a hazai cionizmussal. Távol akarta tartani az országot a világháborútól, filoszemita megnyilatkozásokat tett, aztán megjárta a Gestapo celláját, a mauthauseni lágert is, ahonnét 1944 őszén kiszabadult. A háború után politikailag légüres térbe került, rövidesen nyugatra távozott, Svájcban telepedett le. Rátz Kálmán megítélésében csak abban van egység, hogy talpraesett ember volt, nagy túlélő világmegváltó gondolatokkal. Jó érzéke volt fölismerni, mik a közérdeklődés eszmei „hiánycikkei, mire vevő a közvélemény. Bartha Ákos életrajzi monográfiája tüzetesen föltárja e cikkcakkos életút minden részletét, az ezernél több lábjegyzettel kísért szöveg lebilincselően érdekes, szinte olvasmányos. Az archív fotókkal illusztrált, forrásszövegekkel tűzdelt, a témának megfelelően számos irányba (mint irodalom-, sajtó- és művelődéstörténet) elkalandozó gondolatmenetű, irodalomjegyzékkel záruló kötet történelmi, életrajzi gyűjtemények darabja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]