„Itt nem keres senki. Az asztal alatt keresne, mert oda szoktam bújni. Vagy oda küldenek, büntetésből - olvashatjuk Légrádi Gergely Falaink című regényének első mondatait. A hiány alaptapasztalata köré szerveződő regény egy csonka család mindennapjait jeleníti meg anya és fia relációjában. A   [>>>]

„Itt nem keres senki. Az asztal alatt keresne, mert oda szoktam bújni. Vagy oda küldenek, büntetésből - olvashatjuk Légrádi Gergely Falaink című regényének első mondatait. A hiány alaptapasztalata köré szerveződő regény egy csonka család mindennapjait jeleníti meg anya és fia relációjában. A kisfiúról megtudhatjuk, hogy fantáziavilágába menekülve megteremt magának egy világot, amely csak az övé és amely alig kapcsolódik a környezetéhez. Az őt kívülről látók furcsának, antiszociálisnak tartják, mit sem sejtve arról, hogy a gyermek belül mindent érzékenyen megél, és pontosan tudatában van családi sebeinek, amely főleg az el nem fogadásból táplálkozik. A traumatizáció többdimenziós mivolta szerencsésen nem válik didaktikussá a könyvben, nem pszichológiai jellemzők regénybe foglalásáról van szó. Légrádi Gergely „traumanyelve inkább a mozaikosságon alapszik, mely a befogadó részéről is analitikus olvasási módot követel. A regénybeli anya-fia monológokból kiderül, hogy életüket a magány határozza meg. Az apa egyfajta „őstöréses hiányként van jelen, ugyanis nem vállalva fia ADHD-s tüneteit, kilép a családi életből. Az anya is a magány áldozata, s egykori közös életük iránti nosztalgiája teszi számára kiúttalanná a jelent, emiatt nem tud kitörni a múlt szorításából. Légrádi Gergely különösen nagy érzékenységgel és empátiával mutatja be azt a hosszú lelki folyamatot, amelyben a magány és a meg nem értettség, valamint a szeretetlenség falakat képes emelni a legközelebbi hozzátartozók közé is. A Kalligram Kiadónál napvilágot látott regény kifejezetten jól felhasználható biblioterápiás foglalkozások bázisszövegeként."www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]