A Téli berekben a természet - a félelmetesen gyönyörű jégvilág csak háttér: padláson fészkelő kuvikok, az éhező cinegék, a gyanútlan nyulak és a rájuk leselkedő rókák is arra szolgálnak, hogy a belső történéseket felerősítsék, tükrözzék, magyarázzák. A Téli berek nem természetkönyv a szó szoros   [>>>]

A Téli berekben a természet - a félelmetesen gyönyörű jégvilág csak háttér: padláson fészkelő kuvikok, az éhező cinegék, a gyanútlan nyulak és a rájuk leselkedő rókák is arra szolgálnak, hogy a belső történéseket felerősítsék, tükrözzék, magyarázzák. A Téli berek nem természetkönyv a szó szoros értelmében, inkább az emberi természet könyve. A három főszereplő, a halál felé közeledő, kemény Matula, a melegszívű Bütyök és a kamaszkor minden gyötrelmével szinte elviselhetetlenül hirtelen haragú és kötekedő Tutajos eszik, alszik, összezörren és kibékül, vadászik, halászik. Közben megérezzük, hogy ez a lassú, de mégis ritmusos életmód mennyire megfelel az ember biológiai lényének. Milyen jelentéktelenekké válnak a kamaszos sértődések és dacok, amikor hideg van, amikor éhes az ember, és milyen könnyen jön a megbocsátás, ha lefoszlottak az emberről a felesleges gőgök. Milyen természetesen simul össze az öregség tapasztalata és a fiatalság feszítő tettvágya, mennyire elképzelhetetlen - szavak nélkül is - a hazugság. Fekete István nemcsak az ember és a természet viszonyát, hanem a kamaszlelket is hitelesen, beleéléssel mutatja meg, akár Tutajos önérzeteskedéseiről, akár a két fiú szerelmeiről van szó. Mindezt jellegzetes humor szövi át, amelynek ismét csak az a célja, hogy az embert és a természetet egységbe fogja, azaz néhány órára visszavezesse az olvasót az elveszett paradicsomba. A mű ezúttal tizedik, felújított kiadásban jelenik meg, Reich Károly rajzaival illusztrálva. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]