Takács-Sánta András humánökológus, az ELTE docense, a helyi ökoközösségeket segítő program szakmai vezetője, akinek már címadása jelzi provokatív és a megszokottól eltérő célkitűzését. Világvége helyett: világeleje. A szerző több mint huszonöt éve foglalkozik az ökológiai válsággal, így korántsem   [>>>]

Takács-Sánta András humánökológus, az ELTE docense, a helyi ökoközösségeket segítő program szakmai vezetője, akinek már címadása jelzi provokatív és a megszokottól eltérő célkitűzését. Világvége helyett: világeleje. A szerző több mint huszonöt éve foglalkozik az ökológiai válsággal, így korántsem naiv az emberiség és a Föld kilátásait tekintve: az ember tevékenysége miatt rohamosan változik a Föld éghajlata és élővilága, rengeteg egészségkárosító anyag kerül be a környezeti körforgásba (vizekbe, talajba), légszennyező anyag pedig a levegőbe. Nem szépíti az ökológiai válság három fő okát, a világméretű népességrobbanást, az egy főre jutó termelés-fogyasztás növekedését, valamint a pusztító technológiai fejlődést (nem beszélve a vagyoni különbségekről, a civilizáció testet-lelket károsító hatásairól stb.). Mégis, olvasmányos vizsgálódásainak fókusza a kiútkeresésre esik, azt állítja tehát a középpontba, hogy a radikális gyorsaságú és ütemű átalakulás közepette hogyan boldogulhatunk mégis, hogyan találhatunk rá a jó életre a filmek által gyakran vizionált apokaliptikus világvége helyett. Ahogy a szerző nevezi: aggodalom hatja át az ő gondolkodását is, éppen ezért sürgeti, hogy egyre többen lépjünk rá – ahogy ő nevezi – a cselekvő remény útjára. Ehhez azonban a gondolkodásunk alapjait kell áthangolni – ehhez ad támpontokat e vékony, ám annál gazdagabb mondanivalóval bíró könyv. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]