1857-ben jelent meg az akkor még fiatal író első nagyobb műve, a Bovaryné azonnal botrányt kavarva, bírósági tárgyaláshoz vezetve, de egyúttal - és azóta egyre bizonyosabbá váló módon - a múlt század regény remekműveinek egyikeként. A történet maga szinte banálisan egyszerű, tudatosan, akartan   [>>>]

1857-ben jelent meg az akkor még fiatal író első nagyobb műve, a Bovaryné azonnal botrányt kavarva, bírósági tárgyaláshoz vezetve, de egyúttal - és azóta egyre bizonyosabbá váló módon - a múlt század regény remekműveinek egyikeként. A történet maga szinte banálisan egyszerű, tudatosan, akartan hétköznapi; figurái egytől egyig unalmas polgári alakok; hősnője lehetetlen hisztérika, aki regényálmait éppen nem Don Quijote-i módon valósítja meg az életben; hősei sokszor egyenesen taszító figurák, akik a szenvtelen (impasszíbilis) ábrázolásmód ellenére is hatalmasan kritikaivá teszik a művet. Flaubert azonban jóval többet adott, mint egyszerű, köznapi és tipikus történet nagyszerű leírását, regénybe foglalását. A Bovaryné klasszikus példa arra, hogy a regény sem egyszerű, egysíkú műalkotás: rétegei, szintjei hallatlan bonyolult szerkezetet adnak a műnek, olyan formát, amely egyszerre és elválaszthatatlanul képes szinte vadromantikusan szenvedélyes, hatalmas érzelmi viharokat kiváltó hatásra és az objektív, konstatáló nyugalmú, eredeti értelemben vett epikai látásmód felkeltésére. A regény éppen többértelműsége, bonyolultsága miatt mindenkor a legkülönbözőbb olvasók kedvence volt: kezdők éppúgy örömmel kaptak rajta, mint irodalmi ínyencek. A mű elsősorban állományfrissítésre ajánlott általános gyűjtőkörű és iskolai könyvtárak számára. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]