Maros András újabb életteli humorú regénye "a boldog 90-es éveket" idézi meg, amikor még vegyesen futottak útjainkon az újonnan felbukkanó Opelek, Fordok, VW Golfok mellett a mára szinte kihalt Daciák, Škodák, Ladák, Wartburgok, sőt Trabantok. A borítógrafikán látható gépkocsik (egy délceg Mercedes   [>>>]

Maros András újabb életteli humorú regénye "a boldog 90-es éveket" idézi meg, amikor még vegyesen futottak útjainkon az újonnan felbukkanó Opelek, Fordok, VW Golfok mellett a mára szinte kihalt Daciák, Škodák, Ladák, Wartburgok, sőt Trabantok. A borítógrafikán látható gépkocsik (egy délceg Mercedes és egy kis Polski) a rendszerváltás utáni társadalmi ellentétet fejezik ki, egyúttal a két főszereplőt is szimbolizálják: a kőgazdag kínai Mr. Cenget és a mesélő, huszonhárom éves Andrást, feltehetően a szerző alteregóját, aki még lepukkant, rozsdás Polski Fiatjától is kénytelen megválni. Narrátorunknak, mivel kirúgták a Közgázról, egy hete van, hogy eldöntse, beadja-e jelentkezését az ELTE pszichológia szakára. A kötet öt fejezetében ezt a néhány napot meséli el, miközben a tipikus karaktereken és élethelyzeteken keresztül megvilágítja az ellentmondásoktól feszülő társadalmi valóságot.*** Andrásnak olyan átmeneti munkahely kell, ahol kedvére gondolkodhat, mit kezdjen a jövőjével, tehát bekarikáz egy álláshirdetést. Ceng úr Ī az 1989-es Tienanmen téri események hatására Ī sok tízezer menekülő sorstársához hasonlóan, volt mérnöki egzisztenciájával, most vegyesboltokat működtet egy leszedált kis országban. A meghirdetett sofőri állás helyett valójában könyvelőt keres, aki esetleg az adófizetéstől is megszabadítja. Andrást végül mint újpesti (Árpád úti) kisboltjának üzletvezetőjét alkalmazza, azzal a kikötéssel, hogy az egyébként is rendszeresen tolvajkodó dolgozóit időnként rúgja ki. Az igazi konfliktust persze az itt dolgozó negyvenes nők (Ibolya és Karola, generációs ellentétekkel megspékelve), valamint még inkább a fiatal, vonzó Gyöngyi hozzák a történetbe, az utóbbi nemcsak a "kisfőnökével" szűri össze a levet, hanem a nagyfőnökkel is. A banálisnak ható sztori hátterében az író a nagy kérdéseket is boncolgatja: mi a különbség a sors és a véletlen között? Vajon mondhatjuk, hogy sorsolják a sorsunkat? Bereményi Géza ekként méltatja a művet: "Ideje volt már egy ilyen könyvnek. Ami egy egész korszakot egyszerűen, láttató erővel idéz elénk. Öt hétköznap mágikus eseménytelenségében mindannyiunk máig tartó szellemi állapotát. Még történelmivé tett butuska évszámot is mellékel hozzá, hogy 1993. Pedig az előzmények is felrémlenek. És a következmények is. Igazi epika." "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]