Az Árpád-kor egy speciális társadalmi rétegéről szól Solymosi László könyve, mely a témában megjelent tanulmányainak összegzése. Szerepük alapján szakrális rendeltetésű szolgálónépeknek szokták őket nevezni, akik maguk is sokszínű tevékenységet folytattak. Többségük egyházi birtokon élt, és   [>>>]

Az Árpád-kor egy speciális társadalmi rétegéről szól Solymosi László könyve, mely a témában megjelent tanulmányainak összegzése. Szerepük alapján szakrális rendeltetésű szolgálónépeknek szokták őket nevezni, akik maguk is sokszínű tevékenységet folytattak. Többségük egyházi birtokon élt, és szolgálatuk jellege már a nevükben is kifejezésre jutott. Voltak, akik a halotti emléklakomákon feleltek a kenyérért, húsért és italért (őket magyarul torlónak vagy szláv eredetű szóval dusnoknak hívták), mások az utazó főpap vagy király kíséretében a templomon kívüli misemondáshoz szükséges kápolnát, azaz sátort, hordozható oltárt, szerkönyveket stb. vitték magukkal (ők voltak a kápolnavivők). Megint mások harangoztak (ők voltak a harangozók), de voltak, akik a gyertyáról, olajról gondoskodtak. A szerző a bevezetést és a bibliográfiát követően, felvázolja a szabadság és a szolgaság jellemzőit Szent István korában, ismerteti a torlók jogállását, valamint felsorolja Dusnok neveink előfordulásait a középkori Magyarországon. Ezt követi előbb a kápolnavivők, majd a harangozók részletesebb bemutatása (kitérve a Harangozó nevű települések előfordulására is), majd a szakrális rendeltetésű szolgálónépek összefoglaló bemutatása. A kötetet német nyelvű összegzés, a tanulmányok eredeti megjelenési adatai, forrásszövegek, helynévmutató és képtáblák zárják. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]